Isten, aki megadta Elizeusnak, hogy tájékozott legyen a szíriai király terveiről, látszólag nem tudta megvédeni szolgáját az elfogástól. A király legalább is ostoba módon nyilván ezt tételezte fel, 13-14. v. Elizeus Dótánban maradt, nagyon jól tudva, hogy "az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket." Zsolt 34,8. Elizeus szolgájának szüksége lehetett arra, hogy lássa is az angyalokat, de Elizeus tudta, hogy ott vannak. Az éjszaka sötétje semmit sem rejtett el Isten embere elől, míg a reggeli világosság rémületet keltett abban az emberben, aki nem volt személyes közösségben Istennel, 15. v. A hit szeme ott is látja az isteni jelenlét és védelem valóságát, ahol a természeti szem számára minden üres és sötét. Elizeus lecsendesíti szolgájának félelmét. "Ne félj", mondja neki. Az olyan ember, aki bátran közeledik a kegyelem trónjához, el tudja űzni másokból a félelmet; vö. Zsid 4,16. Elizeus nem félt; nem látta be, miért kellene menekülnie; vö. Péld 28,1. Akik hisznek, többet látnak, mint azok, akik nem, 17. v. Látják a legyőzhetetlen védelmi erőt, amelyet Isten biztosított népének, és örvendeznek annak, hogy "Isten hatalma őriz", 1Pt 1,5. Minél inkább látjuk Isten szuverenitását és hatalmát, annál kevésbé fogunk félni a földi szerencsétlenségektől. Az az ember, aki látta a mennyei látást, amikor ura a mennybe ragadtatott, lelkében mindig nagyon közel volt a mennyhez. A szolga csak a szíriai hadsereget látta és megrémült, de Elizeus látott egy másik hadsereget is, és bizakodó volt; látta az Úr seregét. Isten követei mindig közel vannak, és akkor vannak a legközelebb, amikor leginkább szükség van rájuk. Elizeus imádkozik megrémült szolgájáért: "Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit". Önmagáért nem kellett ilyen imát mondania; ő már látta "Izráel harci kocsiját és lovasait", és meg volt győződve, hogy ilyenek mindig vannak ott, és bármikor készek őt segíteni. Megnyílt szemekkel a fiatalember így kiálthatott volna: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Mi is találhatjuk magunkat olyan körülmények között, amelyek vereséggel fenyegetnek, és az ellenség nagy erővel gyűlt össze körülöttünk. Úgy tűnik, nincs menekvés! Erőnk és békességünk akkor abban a tudatban nyugszik, hogy többen vannak azok, akik velünk vannak, mint akik ővelük. Az olyan ember mindig kitart, aki látja "Őt, aki láthatatlan".