Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 23,1-24,16

Micsoda sírfelirata van ennek a férfiúnak a Szentírásban! Noha főpap volt, királyi temetőbe temették Jeruzsálemben, és sírfelirata ez volt: "Kedves dolgot cselekedett Izráelben mind Istennel, mind az ő házával", 2Krón 24,16.

Hosszú életének százharminc esztendeje sok változásnak volt a tanúja. Salamon halálakor fiatal fiú volt, de hallhatott a királyságról hatalmának csúcspontján, és egy keveset megízlelt még annak jólétéből. Még mindig fiatalon tanúja volt a szomorú kettészakadásnak Roboámnak, Salamon fiának uralkodása alatt. Már elkezdődött a hanyatlás, és a dolgok sohasem lehetnek újra ugyanolyanok.

Nemcsak kettészakadt a nemzet, hanem a két ellenséges fél akkoriban elkeseredett és testvérhez nem méltó csatákat vívott egymással. Jójada számára a legszomorúbb az volt, hogy Jósáfát fia összeházasodott Atáliával, Jezábelnek és Akhábnak, Izráel királyának a lányával. Ha volt valaha felemás iga, akkor ez az volt. Vérontást, tragédiát és könnyeket hozott Júda királysága számára. Atália örökölte anyjának, Jezábelnek egész természetét, vonzalmait és önzését, és amikor módja nyílt rá, ki akarta irtani az egész királyi "magot". De itt felragyogott Jójadának, a jó papnak a hite.

Istenfélő feleségének, Jósabátnak segítségével, és mindkettőjüket nagy kockázatnak kitéve, a királyi leszármazási vonal egyetlen életben maradt tagját, egy kis csecsemőt, akit Jóásnak hívtak, megmentett Atália gyilkos vérbosszúja elől, és gondos menedéket nyújtott neki a templomban. Hat éven keresztül tartott Atália rémuralma, de eljött a nap, amikor a hűséges Jójada a gondosan kiválasztott sereg segítségével úgy látta, hogy megérett az idő, hogy az igazi királyt a trónra ültessék.

Jóás uralkodásának korai évei Jójada szellemi vezetése alatt folytak. Sajnos, a fiatal királynak, noha korábban javára vált Jójada tanácsadása, nem volt azonos a meggyőződése az idős emberével.

Van-e nekünk meggyőződésünk? Tudunk-e várni a cselekvés megfelelő idejére? Másokra gyakorolt befolyásunk azok javára, vagy kárára van-e? Elmondhatják-e majd rólunk, hogy "kedves dolgot cselekedett... mind Istennel, mind az ő házával"?