Skip to main content

06.27 Ezékiás és a templom

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 29

Az új király nem nagyon tudta, hol induljon el. A krízis nemcsak vallási jellegű volt, hanem politikailag Asszíria sötét árnyéka borult rá a királyságra. Sokan azt gondolhatták, hogy az egész helyzet már túlságosan súlyos, és nem állítható helyre, ezért az ember nem tehet mást, minthogy feladja. Ezékiás azonban nem volt pesszimista. Lassanként és apránként foglalkozni kezdett a szomorú zűrzavarral.

Bölcsen az igazi helyen kezdte el - a templomnál. A helyzet ott különösen rossz volt. Az ajtajai évek óta zárva voltak; nem voltak szent kenyerek az asztalra helyezve; nem égtek a mécsesek vagy a jóillatú oltár, és sok szemét gyűlt össze. Ezékiás úgy gondolta, hogy ha a királyság helyreállításához valamikor is hozzá akar fogni, akkor először Isten házát kell rendbe hoznia.

A templom megtisztítása nem kis feladatot jelentett. Olyan sok volt a hulladék, hogy valójában a papoknak és segítőiknek tizenhat teljes napját vette igénybe, hogy minden szeméttől megtisztítsák. Nemcsak azt kellett eltávolítani, aminek sohasem kellett volna ott lennie, hanem vissza kellett helyezni azokat, amelyeknek ott kellett volna lenniük, de hiányoztak. Ez együtt járt bizonyos eszközöknek újra való elkészítésével, amelyeket "darabokra törtek" Áház uralkodása alatt, 2Krón 28,24.

A templom felszentelése befejeződött, és a mulasztás és méltatlanság érzésével járt együtt, amikor Ezékiás újra indította a ház szolgálatát. A leghelyesebb itt a bűnvallás volt és a bűnáldozatok elvégzése. Ezeket gyorsan követték az égőáldozatok valamint a békeáldozatok, és az ismételt utalás az "éneklésre", "imádatra" és "örömre", bizonyos képet ad számunkra arról az örvendezésről, amelyet mindig magával hoz az Úrhoz való igazi visszatérés.

Tanuljuk meg Ezékiástól, hogyan kell hozzáfogni egy nehéz és visszataszító feladathoz. Mindig a fontos alapokra kell visszamenni, és az elején kezdeni. Először adjuk meg Istennek a dicsőséget. Vonjunk be hasonló meggyőződésű embereket, és vezessük a munkát lépésről lépésre tervszerűen. Meglepő, hogy milyen sokat lehet tenni rövid idő alatt. Az emberi erőfeszítésen és szervezésen kívül, valamint azon túl természetesen az Úr segítsége a döntő. Ez alkalommal nagyon sokat tettek nagyon gyorsan, mert "az Isten erre hajlandóvá tette a népet", 2Krón 29,36.