Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 34,14-33

Ez a bizonyíték sok éven át el volt rejtve a szem elől. Az idők zavaros volta eltávolította arról a helyről, ahol lennie kellett volna. Mihelyt nem látták, már nem is gondoltak rá, és a nép úgy tekintette, mintha nem is létezne. Pedig az volt nemzeti létükben a legfontosabb dolog, az élet fő célja. Ez volt Isten törvényének a másolata.

Amikor a templom megtisztítása folyt, felfedezése szinte véletlenül történt, de a hatása döntő jelentőségű volt. Olvasása könnyeket csalt elő az ifjú király szeméből. Ez a könyv volt az, ami egész idő alatt hiányzott. Lapjainak bölcsessége világosságot nyújtott számára, és figyelmeztetései megrettentették. Ez túl sok volt ahhoz, hogy a király megőrizhesse higgadtságát. Megszaggatta ruháit és sírt, felismerve, hogy az Istentől ihletett könyv parancsaival szembeni engedetlenség miatt Isten haragjával kell szembenézniük.

A prófétaasszony készségesen segítséget nyújtott a problémában, amire igen nagy szükség volt, és tisztázta a helyzetet. Méltányolva a király meglágyult szívét és megtört szellemét, biztosította, hogy a harag nem az ő napjaiban fog lesújtani. A helyzet súlyos volt, de lesz egy bizonyos irgalmas haladék.

Hogyan reagált Jósiás ezekre a hírekre? Felsóhajtott megnyugodva, és ismét szellemi álomba süllyedt, a következőket mondva: "Minden rendben van; ez nem a mi időnkben történik majd". Távolról sem! Összehívta az egész nép közös gyűlését, nagyokat és kicsiket egyaránt, és ünnepélyes szövetségre lépett velük, amely kötelezett mindenkit kivétel nélkül, királyt és népet, fiatalt és öreget, hogy fenntartás nélkül engedelmeskednek ennek az ősi könyvnek.

Mindannyiunknak van Bibliája, rengeteg van belőle, mégis lehet, hogy újra szükséges "megtalálnunk" ezt a könyvet. Rá van rakódva sok év terhe, a szertartásoskodó szívek hidegsége, a sok prédikáció megszokottsága. Segítsen bennünket Isten, hogy ismét fedőlapjai mögé nézzünk, és ez felébressze lelkiismeretünket, mint Jósiásét, hogy megújítsuk odaszentelésünket. Legyen jelszavunk a következő: "Vissza a Bibliához!'

Jojákim Jósiás fia volt. Amikor az Írás tekercsét felolvasták neki, ruháinak megszaggatása helyett, ahogyan apja tette, a könyvet szaggatta el, és elégette. Mennyi minden megváltozhat egy nemzedék alatt!