Skip to main content

07.08 Ezsdrás - Az Úr jóakarata vele volt

OLVASNIVALÓ: 
Ezsdrás 7,1-12.27-28

A következő négy napon Ezsdrás érdekes jellemét fogjuk áttekinteni. Ő döntő szerepet játszott Isten népének Babilonból való visszatérésében. A pogány királynak, Artaxerxesnek ösztönzésére történt, hogy előkészületeket tett a Jeruzsálembe való visszatérésre. Úgy számítják, hogy mintegy 57 évvel azok után ment vissza, akik Círusz uralkodása alatt tértek haza. Mindegyik mozgalom hozzájárult Isten fontos szándékához Izráellel kapcsolatban.

Figyeljük meg olvasmányunkban, milyen ember Ezsdrás. Nagyon jól képzett írástudó volt Isten törvényében. Egyúttal pap is volt, és ez magyarázza mély érdeklődését Isten házának felépülése iránt. Vele kapcsolatban figyeljük meg a visszatérésnek és a nemzet szellemi reformációjának történetét. Ma gondoljunk főleg azokra a szavakra, amelyek kifejezik Ezsdrásnak azt az érzését, hogy Isten ügyéért munkálkodott, amikor arra törekedett, hogy megvalósítsa a munkát, "mert vele volt Istenének a jóakarata"; vö. 6.9.28. v. Ez a tudat bátorította elhatározását és erősítette meg odaszánását.

Ebből megtanulhatjuk, hogy amire Isten ösztönöz, azt kész véghez is vinni. Megjegyezzük, hogy Ezsdrás szíve kész volt Isten törvényének dolgaira, és engedelmes volt Isten ügyeiben. Tudta dicsőíteni Istent azért, hogy Ő helyezte a szívébe, hogy folytassa azt az utat, amelyen elindult. Ez jelentős dolog és megtanít bennünket egy értékes leckére. Istennek olyan emberekre van szüksége, akik figyelnek rá. Ő ismeri azokat, akiket elhívhat arra, hogy dolgokat megvalósítsanak Őérette. Csak gondoljunk olyan emberekre, mint Sámuel, Dávid, Pál apostol és más hozzájuk hasonlóak, akik nyitottak voltak arra, hogy válaszoljanak Istennek, amikor munkája volt számukra. A belső felkészülés és indíték életbevágóan fontos az Úrért végzett munkában. Megfigyelhetjük, hogy Ezsdrás elmondhatta, hogy ő azért indult el, mert Isten jóakarata volt vele.

Ma, ha meg akarjuk ismerni Isten vezetését, maradjunk egy ideig egyedül Ővele, és engedjük, hogy Igéje belépjen gondolatainkba és szívünkbe. A Szent Szellem ösztönözhet bennünket, hogy megfeleljünk a kihívásnak azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket Isten akar. Hasonlítsuk össze a Csel 13,1-4-gyel; a Gyülekezet korai napjaiban sokaknak voltak ilyen tapasztalatai.