Skip to main content

07.12 Nehémiás könnyei

OLVASNIVALÓ: 
Nehémiás 1

Nehémiást nézve Ezsdrásétól eltérő jellemet látunk. Mintegy 14 évvel Ezsdrás megérkezése után lehetett, hogy Nehémiás vezette a foglyoknak egy csoportját Jeruzsálembe vissza. Mint Ezsdrás, Nehémiás is Isten embere volt éppen a megfelelő időben. Nagy dolgok történtek olyan emberen keresztül, aki bátran végrehajtotta Isten akaratát. A történelem sokat köszönhet ilyen embereknek. "Nehémiásnak a beszédei..." (1. v.); figyeljük meg, hogy ennek a könyvnek milyen nagy része van első személyben írva. A férfi saját aggodalmát és tetteit írja le. Ez adja annak megrendítő voltát és erejét.

Úgy tűnik, ma belelátunk egyenesen Nehémiás szívébe. Amikor Hanáni és barátai megjöttek Jeruzsálemből, ő érdeklődött azok hogyléte felől, akik kiszabadultak a fogságból és visszatértek. A 3. versben szomorú történetet olvasunk; nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak, a város falait lerombolták, és a kapukat tűz emésztette meg. Egy bizonyos értelemben ez az egy vers állítja fel a színteret azokhoz az eseményekhez, amelyek következnek. Képet ad a pusztulásról és kétségbeesésről.

A Nehémiásra gyakorolt hatás megsemmisítő erejű volt; "leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s böjtöltem és imádkoztam a mennynek Istene előtt". Figyeljük meg ennek az embernek mélységes nyugtalanságát. A könnyek mély érzéseket fejeznek ki, gyakran túl mélyeket a szavakhoz. Gondoljunk csak Jeremiásra, Pál apostolra, sőt Urunkra, Jézusra. Törődünk-e annyira másokkal, hogy érdeklődjünk férfi- és nőtestvéreink iránt, és aztán sírjunk, ha hallunk az életükben lévő kétségbeejtő szükségekről?

Nyugtalanságában Istenhez folyamodott. Tehetetlenségének érzése nyilvánvaló. Jeruzsálem messze volt, és ő csak most hallott szükségeikről. De az imádság emberéhez Isten mindig közel van. Ez olyan tanulság, amelyre sokszor kell emlékeztetni bennünket. Figyeljük meg könyörgését: "legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva...", 6. v.

Azt is megfigyelhetjük itt, hogy Nehémiás számolt Isten szövetségi ígéretével, amelyet népének tett, 5. v. A nép bűne miatt volt ilyen helyzetben, de még mindig az Ő népe voltak. Többet is megfigyelünk majd az imának ebből az összefüggéséből, ahogyan haladunk tovább. Ma kérjük az Urat, hogy tegyen bennünket figyelmessé azoknak szükségeit illetően, akik utat tévesztettek keresztyén életükben.