Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Eszter 1,1-22

Vásti Perzsia királynője volt, amikor Ahasvérus uralkodott a királyság felett, amely az akkor ismert világnak több mint a felére kiterjedt. Ahasvérust elég nagy bizonyossággal azonosították a Xerxes néven ismert királlyal, aki körülbelül 500 évvel Krisztus eljövetele előtt volt Perzsia királya. Ő több mint 180-szor van említve Eszter könyvében, amely arról az időszakról szól, amely az Ezsdrás könyve 6. és 7. fejezete közé esik. Eszter könyve azokkal a zsidókkal foglalkozik, akik inkább ott maradtak fogságuk országának viszonylagos jólétében, minthogy visszatérjenek saját lepusztult hazájukba, ahogyan az le van írva Ezsdrás könyvében. A könyv Isten gondviselését hangsúlyozza, aki megszabadította a zsidókat a gonosz Hámántól azáltal, hogy Eszter királynővé emelkedett. Innen származik az évenkénti purim ünnep megalapítása és megünneplése.

Isten gondviselése nyilvánvaló már Eszter felemelkedése előtt is. A világi történelem tájékoztat bennünket arról, hogy Ahasvérus, miután sikeres hadjáratot vezetett Egyiptom ellen, nagy ünnepet rendezett, és előkészületeket tett Görögország jövőbeli megszállására, Eszt 1,3. A hetedik napon a király, bortól megrészegedve utasítást adott kamarásainak, hogy vigyék oda Vásti királynőt "királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét", 1,10-11. Ezt a nagyon nem helyénvaló kívánságot, hogy jelenjen meg nyilvánosan egy részeg társaságban, Vásti megtagadta. Ez alkalommal női méltósággal cselekszik. Itt leckét kapunk egy pogány asszonytól a női nem igazi tisztességéről.

A király józan állapotában sohasem kért volna ilyesmit királynéjától, de minthogy részeg volt, nemcsak hogy ezt parancsolta, hanem még nagy haragra is gerjedt a királynő elutasítása miatt. Vásti bátor tettéből láthatjuk, hogy az emberi lélek a legnagyobb sötétségben sem nélkülözi a magasabb dolgok valamilyen tudatosságát, Róm 2,14-16. A király, miután tanácskozott bölcseivel, úgy döntött, hogy Vástit megfosztják trónjától, mert a példa esetleges követése széleskörű családi bajokat okozna, ha büntetlenül maradna. Azonban bármennyire valószínűnek tűnhet ez az indoklás, elhallgat egy lényeges tényezőt - a király sértő magatartását részeg állapotában, amely eredetileg a nehézséghez vezetett. De a zsidók számára Isten gondviselő törődése lett nyilvánvaló a pogány országban is. Mi tudjuk, ki uralkodik valójában - Zsolt 22,28; 46,10; Dán 4,17.