Márdokeus (Mordokáj) a Benjámin törzséből származó száműzött zsidó volt, Eszt 2,5. Egyike volt a királyi kísérőinek, és mindennapi életének nagy részét Susán palotájában töltötte Ahasvérus király uralkodása alatt. Neve, úgy tűnik, egy babiloni istenséggel van kapcsolatban, és sok más zsidó kortársával együtt otthon érezte magát fogságának födjén. Nem azonos az Ezsd 2,2-ben, vagy a Neh 7,7- ben szereplő Márdokeussal. Márdokeus gyámja lett árva unokahúgának, Eszternek, aki aztán Perzsia királynője lett. Eszt 2,7. Gyönyörű nő volt, és bekerült azok közé, akik számításba jöttek, hogy a koronájától megfosztott Vásti királynő helyébe lépjenek. Márdokeus fenntartotta kapcsolatát fogadott lányával még akkor is, amikor az már előkelő helyet kapott az asszonyok házában, ahonnan a király új menyasszonya végleges kiválasztását tervezte. Végül Eszter lett a királyné, és nagy lakomát rendeztek, sok ünnepléssel. Mindeddig sem Márdokeus, sem Eszter nem mondta meg nemzetiségét. Azonban az Eszter könyvében feljegyzett ezt követő események azt hangsúlyozzák, hogy Isten gondviselése már jelen volt minden emberi helyszín és intézkedés mögött és felett, 2,8-20. Ebben az időben Márdokeus leleplezett egy király elleni orgyilkos tervet. Tudatta ezt Eszterrel, aki tájékoztatta a királyt, és a merénylőket kivégezték. Az eseményt feljegyezték a királyi krónikák könyvében, 2,21-23. Ezt követően ennek felhasználása nagy szerepet játszott Istennek gondviselő bánásmódjában, amellyel népének életben maradását biztosította, 6,1-3. Későbbi életpályáján Márdokeus a királyság legfontosabb pozíciójába jutott, de talán kiemelkedő jellemvonása az Eszter iránti rendíthetetlen hűség, bármilyen körülmények között is volt Eszter. Eszünkbe jut az Úr Péterhez intézett kérdése: "Jobban szeretsz-e engem ezeknél?" Jn 21,15. Eszter könyvének figyelemre méltó sajátossága, hogy hiányzik benne Isten említése (hozzátehetjük azt is, hogy az Újszövetségben nincs hivatkozás Eszterre; a könyvben nincs mértékadó utalás a zsidó törvényre (vö. 3,8); nincs pontos hivatkozás imádkozásra (vö. 4,15-17). Azonban Isten legfőbb uralma nyilvánvaló a körülmények elrendezésének módjában. A Róm 11,33-36 beteljesülését látjuk, amikor Eszter könyvét olvassuk!