Skip to main content

08.06 Ézsaiás: A szolgálatra való elhívás

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 6,8-13

Ézsaiásnak megtapasztalása volt Istenről, és a szeráf szolgálatán keresztül alkalmas lett arra, hogy a Mester felhasználja. Most hallja Isten hangját, aki önként jelentkezőt keres. A próféta Isten szavára válaszolva felajánlja magát Isten szolgálatára. Az isteni társalgás, amelyet hallott, így végződött: "Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?", és Ézsaiás válaszolt: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!'

Ézsaiás kiváltságnak tekintette, hogy elmenjen, mint Jahve követe. A trónt körülvevő "élőlények" készek lettek volna, hogy az istenség kívánságainak szolgálói legyenek; ők azonban sohasem ismertek tisztátalan ajkakat. Hogyan tudtak volna ők egy "tisztátalan ajkú" néphez menni? Ézsaiás már megvallotta, hogy "tisztátalan ajkú", de ez azelőtt volt, mielőtt "az oltárról" származó izzó szén eltávolította tisztátalanságát. Most már nem az ajkáról, hanem a füléről van szó. Az érzékeny fül és a megtisztított ajak együtt jár. "És hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?" Személyes megtapasztalásában az előrehaladás nagyon jellegzetes. Látta, 1. v. Hallotta, 8. v. Mondta, 8. v. Ézsaiás hallotta Isten hangját, hogy önként jelentkezőt keres, ő pedig felajánlotta életét; "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" Ézsaiásnak a kérdésre való reagálása azt mutatja, hogy nemcsak hallott, hanem készen állt a szolgálatra, és kész volt engedelmeskedni.

Ugyanilyen jellemvonások szükségesek ma is azoknál a keresztyéneknél, akik az Urat kívánják szolgálni. A prófétának az a szava, hogy "Ímhol vagyok én, küldj el engemet", visszhangra talál az Úrnak a tanítványokhoz intézett szavában: "Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket." Jn 20,21. Isten szaván fogta a prófétát, ezt mondva: "menj", ő azonban aligha fogta fel, mibe vágott bele. Küldetése olyan néphez szólt, amely vak volt és süket, és amely megkeményítette szívét Isten üzenetével szemben. Lemérhetjük a próféta szellemi felkészültségét az Istennek adott válaszában, amikor megtudta, hogy szolgálata nem lesz eredményes. Isten elhagyta népét szellemi állapotuk miatt, de az az elképzelés, hogy "felmondjon", nem foglalkoztatta Ézsaiás elméjét. Ez Isten munkája volt, neki Isten üzenetét kellett tolmácsolnia, és továbbra is hajlandó volt menni. Van-e valaki ma, aki hajlandó menni és bizonyságot tenni ennek a nemtörődöm nemzedéknek?