Skip to main content

09.03 Bemerítő János nagyságának a titka

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 7,19-28; János 1,19-28

Az Úr Jézus azt mondta, hogy azok között, akik asszonytól születtek, nem élt nagyobb próféta, mint Bemerítő János, Lk 7,28, és hogy égő és világító szövétnek volt, Jn 3,35. Ez magától a Megváltótól valóban nagy megtiszteltetést jelentett. De mi volt pontosan az, ami Jánost naggyá tette?

Igaz, egyenes és hatalmas prédikátor volt. Hűséges emberként őszinte és szókimondó az emberekkel, és igazságosan bánt velük. Félelem nélkül élt, nem tekintve embereknek sem a rosszallására, sem tetszésére, és mindenkit egyformán kezelt, bátran, részrehajlás nélkül. Prédikált egyszerű embereknek, valamint vallási vezetőknek, sőt, még magának Heródes királynak is. János szóhasználata egyszerű volt és egyértelmű. Senki sem érthette félre azt, amit mondott. Megfontolt is volt, csak a szellemi és örökkévaló dolgok érdekelték. Noha rövid ideig élt, és rövid szolgálata csak néhány hónapra terjedt, de mindenét odaadta az Istenért és a nemzetért végzett önzetlen, fáradhatatlan szolgálatban.

De talán mindennél fontosabb, hogy János alázatos ember volt. Nem törekedett a földi elismerésre. Nem unta meg azt, hogy harminc éven keresztül azokon a sivatagos vidékeken éljen? "Neki növekednie kell", mondta az Üdvözítőről. "Nekem pedig alászállnom", mondta önmagáról. Boldog volt, hogy csupán kiáltó szó volt a pusztában. Az "Ige" volt eljövendő. Ő csupán egy "hang" volt. Messiás fog eljönni; János csak az Ő előfutára, Mt 11,10. Máté, Márk, Lukács és János mind beszél Bemerítő Jánosról. Ő volt az utolsó a próféták hosszú sorában, és legnagyobb megtiszteltetése akkor jött el, amikor azon az emlékezetes napon a Jordán partján rámutatott az Isten Bárányára. Négyezer éven keresztül, Ábel bárányának napjai óta, amelyről az 1Móz 4. fejezetében van szó, az emberek Isten Bárányára vártak. Jánosnak adatott a nagy kiváltság, hogy hirdesse Izráelnek: végre eljött.

Micsoda jellemvonások ezek, követésre méltó mindenkinek, aki nagyságra vágyik! Bemerítő János oly tökéletesen mutatja be azt, amit az Üdvözítő állandóan tanított tanítványainak, hogy az igazi nagyság az alázatosság. Hogy egy ember nagy lehessen, kicsivé kell lennie. Hogy legnagyobb legyen, mindenkinél kisebbé kell lennie. Ahogyan mondta valaki: "Az önként vállalt alázat nagysága nagyobb nagyság, mint a tényleges nagyság". János valóban nagy volt.