Skip to main content

09.12 Simeon és Anna

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 2,25-38

Milyen kevés, és mégis milyen sok van feljegyezve erről a csodálatos két emberről! Vajon gyakran tanácskoztak és beszélgettek egymással, miközben várták az eljövendő Messiást? Bizony emlékeztetnek bennünket a próféciára: "erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat" (Mal 3,16, Magyar Bibliafordító Szakbizottság, 2003). Ők valóban istenfélő maradék voltak, várva a Megváltót, miközben nem látszott, hogy a nemzet nagy része törődne vele.

Az "öreg Simeonról" beszélünk! Talán öreg volt. A Szentírás nem mondja így, de ő meghalásról beszélt, és valóban lehetett "öreg Simeon". Istenfélő volt, igaz, odaadó és szellemi ember. A Szent Szellemtől indíttatva éppen akkor jött el a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei elhozták. Ez kedves jelenet. A szent kisgyermek Simeon karjaiban. Simeon áldja Istent, és azután megáldja őket. Az ember, aki jót mond Istenről, jót fog mondani Isten népéről is. Most már békében távozhat, mondja, mert látta az Úr Krisztusát, a vigaszt, amelyre várt.

Figyeljük meg, hogyan lát Simeon Izráelen túlra; mindenek előtt "a pogányok világosságáról" beszél, csak ezután teszi hozzá, hogy "a Te népednek a dicsőségét". De nemcsak dicsőségről prófétál, hanem szenvedésről is - átszúrt szívről Máriának.

Ez az a pillanat, amikor belép az idős Anna. Ő valóban nagyon öreg volt. Nyolcvannégy éve özvegy, és csak hét éve volt házas, amikor férje meghalt. Tehát kilencvenegy év telt el esküvőjének napja óta, és ha tizenévesen ment is férjhez, akkor is mintegy száztíz éves lehetett.

De szomorú élete őt nem keserítette meg. Neve azt jelenti, hogy "kedves". Áser törzséből származott, ami viszont azt jelenti, hogy "boldog". Fánuel lánya volt, ami Penielhez hasonlóan azt jelenti, hogy "az Isten képe". Kedves, boldog hölgy, aki a menny mosolyát élvezte, és aki állandóan a templomban volt, böjtöléssel és imával szolgálva Istent éjjel és nappal. Csatlakozik a hálaadáshoz, hogy a Megváltó eljött.

Itt van Simeon, Anna, József, Mária, de a jelenetben a központi személy a gyermek Jézus. Simeon Istenhez beszél Őróla. Anna másoknak beszél Őróla. Együtt imádják Istent és tesznek bizonyságot az Üdvözítőről, istenfélő példát hagyva nekünk.