Skip to main content

09.16 Péter: halászat és lábmosás

OLVASNIVALÓ: 
Máté 17,24-27; 18,21-22; János 13,1-17

Péter mindig kész volt megvédeni Mesterét bármilyen támadás vagy kritika ellen. Amikor válaszra kényszerítették a templomadó megfizetésével kapcsolatban, ő nyomatékos "igennel" válaszolt. Az Úr elmondja Péternek, hogy a fiak, mint Ő maga is, szabadok, és nem kell fizetniük. Ezt alkalmazza Péterre is - mindketten fiak! Leküldi a tengerhez egy horoggal. Péter felfedezi, hogy az első kifogott halnak a szájában van a megfelelő adópénz. Fiúnak lenni megtiszteltetés, és sok felelősséggel jár.

Egyik ilyen a megbocsátás. Péter úgy vélte, hogy megértette az Úr tanítását, és kijelentette, hogy a hívőknek hétszer meg kell bocsátaniuk egymásnak. Jó nyomon volt - de nem messzire jutott. Az Úr azt mondta, hogy inkább hetvenszer hétszer! A korlátlan megbocsátást szabadon adnunk kell, ahogyan kaptuk. A meg nem bocsátó szellem meggyengíti bizonyságtételünket, és megsérti az Urat. Az alázatos szellem igazi kincs. A tanítványok egybegyűltek az utolsó vacsorára, és már leültek, noha senki sem mosott lábat. Az Úr hozzáfogott, vett egy törülközőt és egy edényt, és megmosta a lábukat. "Uram, te mosod meg a lábamat?" "Az én lábamat sohasem mosod meg!" "Ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is". Ezek a megállapítások mutatják Péter megdöbbenését Mestere tettén, és részbeni megértését annak, amit az jelent. A láb megmosása naponkénti erkölcsi megtisztulásról beszél a közösség tekintetében. A teljes megtisztulás megtörtént az üdvözüléskor. Ahogyan "részesek leszünk Ővele" az örökkévalóságban, úgy ma tisztán kell tartanunk magunkat a világ szennyétől. Segítünk ebben testvéreinknek is az Isten Igéjének alkalmazásával.

Pétert felkavarták azok az események, amelyek az Úr letartóztatásához vezettek. Levágja Málkus fülét, és elvágja önmagát a közösségtől, háromszor megtagadva az Urat. Először egy szolgálólánynak az ajtónál, aztán néhány embernek a tornácon, végül pedig, amikor Málkus egyik barátja felismeri, esküdözik és átkozódik. Azt olvassuk, hogy pontosan ekkor az Úr megfordult és Péterre tekintett. A csendes tekintet sokatmondó volt - Péter kiment és keservesen sírt. Bátorságra és eltökéltségre van szükség, hogy szembenézzünk a világgal, és kiálljunk az Úrért. Legyen velünk az Úr kegyelme, hogy így tegyünk, és elkerüljük a bukás keserű bűnét.