Péter határozott követője volt az Úr Jézusnak, bár időnként inkább fegyelmezetlen, ami lelkesedésben, vagy kétségbeesésben nyilvánult meg. Az Úr, amikor Cézárea Filippinél együtt volt a tanítványokkal, meg akarta tudni, hogy valójában mit gondol róla a világ, különösen pedig a tanítványok: "Ti kinek mondtok engem?" Még ma is szeretné tudni a mi gondolatainkat Önmagáról. Némi tétovázás után Péter meggyőződéssel vallja a következőket: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia". Ez isteni kijelentés volt számára, és az Úr megáldja őt világos bizonyságtételéért - Simeon óta ő az első ember, aki nyilvánosan felismeri az Isten Fiát.
Ebből a vallomásból kiindulva az Úr hozzáteszi: "Te Péter vagy, és ezen a sziklán fogom felépíteni Egyházamat". Péter helyzete ebben az Egyházban egy kőé volt az épületben. A szikla a vallomás volt, amelyet éppen tett. A csodálatos ígéret az, hogy semmi sem vehet diadalt a Gyülekezeten, még a pokol kapui sem. Péternek az Úr a Menny Királyságának a kulcsait adja, amelyet majd később felhasznál, hogy ajtót nyisson mind zsidóknak, mind pogányoknak. Péternek akkor adatott az a hatalom, a Gyülekezetnek pedig most, hogy megkötözzön és feloldjon. Amikor valakit feloldoznak, akkor befogadják a közösségbe, és amikor megkötözik, eltávolítják abból.
Most egy szomorú esemény következik. Az Úr kijelenti, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, és "meg kell öletnie". Péter erről tudni sem akar. Úgy dönt, hogy az Úr és a kereszt közé áll, nem tudva, hogy ha nincsen kereszt, korona sem lesz. Az Úr szigorúan bánik vele; a kereszt létfontosságú. "Távozz tőlem, Sátán", így szól a válasz, hasonlóan ahhoz, amikor azt mondta az ördögnek: "Eredj el tőlem".
Azonban Jakabbal és Jánossal együtt Péternek is megadatik, hogy tanúja legyen a megdicsőülésnek - Krisztus dicsőségben való megjelenésének. Az Úr arca ragyog; öltözete sugárzik; Mózes és Illés megjelenik; a fényes felhő megérkezik (mindez az éjszaka sötétjében), és Isten hangja hallható. Péter, nem meglepően, szeretné meghosszabbítani a megtapasztalást, és talán elkerülni a keresztet?
Nekünk, mint Péternek, megvannak a magunk magasságai és mélységei, minket azonban következetesen szeret az Úr, aki a körülményeknek megfelelően megdicsér, megfedd és vezet bennünket, és adja a dicsőség fényeit, hogy megnyugtasson.