Amikor az Úr meghalt, Péter előtt nyilván úgy tűnt, hogy valóban eljött a vég. Vele együtt el voltak temetve az ő reményei és törekvései is. A kereszt úgy jött, mint egy nagy megrázkódtatás, de még nagyobb megrázkódtatás volt, ami következett - a feltámadás! A harmadik nap reggelén az Úr Jézus feltámadt a halálból. Amikor megjelent először Máriának, megkérte őt, hogy vigyen üzenetet a tanítványoknak és Péternek. Rövidesen meg fogják őt látni Galileában. A Péterre való külön utalás arra szolgált, nehogy azt gondolja, hogy elbukása miatt már nem méltó, hogy tanítványnak nevezzék. Mária felkavaró szavait hallva Péter és János elfutott a sírhoz. János ért oda elsőként. A vétek súlyos bakancsai lelassították Pétert, de amikor megérkezett, miközben János kívül várakozott, ő egyenesen bement a sírba. Amit látott - a lenvászon ruhák érintetlenül feküdtek és a lepedő össze volt hajtogatva -, arra késztette, hogy elhiggye az Úr feltámadását. Az Úr távollétében az üres sír nem vonzotta Pétert, így hazament. A Személy sokkal fontosabb, mint a hely! Később, a nap folyamán az Úr személyesen megjelent Péternek - hogy mi történt akkor, az sohasem derült ki számunkra.
Ezt követően Péter bátorságot nyert, hogy találkozzon az Úrral a felső teremben a többi tanítvánnyal együtt, de helyreállítása nem volt teljes, amíg Galileában nem találkozott az Úrral. Ott, a "jobban szeretsz-e engem ezeknél?" volt az őt kereső kihívás. Péter korábban azt állította, hogy bár a többiek elhagyhatják az Urat szükségének órájában, ő bizony nem teszi. Vétkes volt a többiek lebecsülésében és önmaga felmagasztalásában. Most megvallja az Úr iránti szeretetét, és nem használ másokat összehasonlításul. Az Urat az érdekli, hogy mi mit gondolunk, nem az, hogy arról hogy vélekedünk, amit mások esetleg gondolnak. Háromszor sürgeti az Úr a szeretet kérdésével - talán, hogy kiegyenlítse a háromszoros megtagadást - Péter pedig háromszor válaszol, azzal fejezve be, hogy "Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek". Megtagadásával Péter elszalasztotta annak alkalmát, hogy azonosuljon az Úrral az Ő halálában, és elveszítette azokat az áldásokat, amelyek kétségtelenül az övéi lettek volna. Vallomásával helyreállt a közösség, és megnyílt a visszaút a szolgálatra. Csak azok vannak felfegyverkezve arra, hogy elvigyék másokhoz az üdvösség és vigasztalás üzenetét, akik meg vannak győződve saját gyengeségükről, és megalázkodtak az Úr előtt.