Jakab testvére volt Jánosnak, valamint egyik fia Zebedeusnak és Saloménak. Foglalkozása szerint halász volt, és miközben hálóit javítgatta a tengerparton, találkozott az Úr Jézussal. Ahogyan Jézus elhaladt mellette, hívta, hogy "kövess engem", és Jakab azonnal otthagyott mindent, és így tett hitről és odaszánásról tanúbizonyságot, otthagyva egy jövedelmező üzletet, hogy belevágjon a tanítványságba. Egyike lett a tizenkettőnek, akiket az Úr elhívott, hogy "vele legyenek", és Péterrel és Jánossal egyike volt annak a háromnak, akik különleges, szoros közösségben voltak az Úrral, és jelen voltak Ővele döntő fontosságú időkben is. Testvéréhez, Jánoshoz hasonlóan temperamentumos ember volt, akiket az Úr elnevezett Boanerges-nek, ami azt jelenti, hogy "mennydörgés fiai".
Jakab megelégedett azzal, hogy „másodhegedűs" legyen fiatalabb testvére, János mellett. Nem olvassuk róla, hogy prédikált vagy tanított volna, és azt sem, hogy valamilyen nagy tetteket hajtott volna végre. Jánoshoz csatlakozott azonban bizonyos kérdésekben, amelyeket az Úrnak tettek fel. Ilyen volt egyik kérésük, amelyet anyjuk, Salome támogatott, hogy az Ő dicsőségében Jakab és János üljön jobb- és balkeze felől. Ez kiemelte jövő iránti lelkesedésüket, de kiváltotta a többi tanítvány haragját. Úgy tűnik, kiváltságos helyet kerestek maguknak a többiek rovására. Az Úr szelíden megfeddte őket, és megkérdezte tőlük, hogy képesek-e vele szenvedni és meghalni, részesülni az Ő poharában és bemerítkezésében; "megtehetjük", állították komolyan, határozottan. Az Úr azt mondta: "meg fogjátok tenni", és meg is tették! Jakab volt az első apostol, aki mártírhalált halt bizonyságtételéért és vezető szerepéért, amikor Heródes Agrippa lefejeztette. Az Úr ekkor arra tanította őket, hogy a dicső helyeket nem kivételezés alapján ítélik oda, hanem el vannak készítve azok számára, akiknek életében a szolgálat és szenvedés mindenekfelett való.
Jakab nagyon hűséges volt az Úrhoz, és amikor a samaritánus falu elutasította Őt, azon volt, hogy tüzet hívjon le az égből, hogy azt megeméssze! Az Úr elítélte ezt a bosszúvágyó természetet. Jakab jellemzi a nyugodt hívő embert, aki az Úrért végzett boldog, következetes szolgálatban megy keresztül az életen. Nem prédikátor, nem is tanító, de szoros közösséget élvez az Úrral, aki hevesen védelmezi az Urat, ha mások támadják. Jakab hű volt mindhalálig. Több Jakabhoz hasonló emberre van szükségünk manapság.