Skip to main content

09.29 János, a gyülekezeti vezető

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 3,1-9; 4,13-20; 8,14-7

Az Úr mennybemenetele és a Szent Szellem eljövetele után, pünkösd napján Isten Gyülekezete gyors növekedésnek indult. Kezdetben a keresztyének Jeruzsálemben összpontosultak, de az evangélium tovább terjedt, és egyre távolabbra jutott.

A legfőbb vezetés Jeruzsálemben ezekben a korai napokban Péter és János kezében volt, különösen azért, mert Jakab egyike volt a hit korai mártírjainak. Ez a két tanítvány adta a szellemi irányvonalat a munkához, valamint hosszú és gyümölcsöző szolgálatot végeztek az Úrért. Péter inkább hajlamos volt arra, hogy az érdeklődés középpontjában legyen, János azonban túlélte szolgatársát, és írt öt újszövetségi könyvet.

János mindenben részt vett, ami az Ősgyülekezettel történt Jeruzsálemben. A felső teremben volt, amikor a Szent Szellem ajándéka alászállt, és mindnyájan kezdtek nyelveken szólni. Tanúja volt az üdvözítő hatalom óriási munkájának, amely háromezer lelket vont Krisztushoz azon a csodálatos napon.

János jelen volt, amikor meggyógyult a sánta "a templom kapujánál, amelyet Ékesnek neveztek". Az Úr hajtotta végre azt a csodát szolgáin keresztül, és bár Péter ragadta magához a vezetést, János részt vett a munkában, ahogyan igerészünk is jelzi: "És Péter Jánossal együtt rászegezte szemét és ezt mondta: nézz ránk".

A többi apostollal együtt János Istentől kapott bátorságot mutatott, hogy szembenézzen a jeruzsálemi vezetők legelkeseredettebb üldözésével és fenyegetéseivel. Teljesen felismerte azt a tényt, hogy mindennél fontosabb "Istennek engedelmeskedni inkább, mint embereknek", és részt vett az örvendező hívőknek abban a csoportjában, akik "érdemesnek bizonyultak, hogy gyalázatot szenvedjenek az Ő nevéért". Lehet, hogy szükségünk van arra, hogy hasonló odaszánást mutassunk az Úr iránt, tekintet nélkül bármilyen negatív következményre, amelyet tapasztalhatunk.

János egyike volt az első gyülekezeti vezetőknek, akik nyilvánosan megmutatták, hogy az evangélium szól mind a zsidóknak, mind a nem zsidóknak. Felismerte, hogy a Gyülekezetet zsidók és pogányok egyaránt alkotják, és hajlandó volt prédikálni és szolgálni a samaritánusoknak, hogy ők is megkapják a Szent Szellemet - ez jelentős ellentétben állt a néhány évvel ezelőtti ellenséges magatartásával, Lk 9,52-56. Beletartozott azoknak a gyülekezeti vezetőknek a csoportjába, akik támogatták Pált a pogányok felé végzett szolgálatában, Gal 2,9. János kiemelkedő gyülekezeti vezető volt.