Ebben az eseményben Jézus bemutatta, hogy figyelmének középpontjában az emberek és szükségleteik voltak. Sohasem tulajdonított fontosságot a törvény kicsinyes értelmezéseinek, amely a vallási vezetőket annyira érdekelte. Egyik szombaton az Úr belépett a zsinagógába, és látott egy férfit, aki különös szükséget szenvedett - "száradt kezű" volt.
A vallási vezetők nagyon is tudatában voltak annak a mély szánalomnak, amelyet Jézus érzett azok iránt, akik hátrányos helyzetben éltek. Feszülten figyelték, hogy meggyógyítja-e az embert szombaton. Bizonyos értelemben akarták, hogy csodálatos gyógyítást végezzen, nem azért, hogy a beteg megszabaduljon a fájdalmától vagy kényelmetlenségétől, hanem az eseményt arra akarták felhasználni, hogy Őt bűnnel vádolják. Alig tűnik hihetőnek, hogy egy ilyen esemény ilyen erős reakciókat válthatott ki, de ez figyelmeztetés számunkra, hogy olvassunk a jelekből, és megtanuljuk úgy látni a dolgokat, mint az Úr.
Jézus állásfoglalásra kényszerítette az őt kritizálókat, és rámutatott, hogy fontos dolog szombaton jót tenni. Valójában a jó elmulasztása gonosz cselekedetet jelent, és nem megmenteni az életet, amikor megteheti valaki, gyilkosság. Vádja elvitathatatlan volt, ők pedig "hallgattak". Az Úrból kétféle érzelmet váltott ki a szívnek ilyen keménysége. Az első volt a harag, a második pedig a bánat, amely úgy van leírva, hogy "szomorkodott".
A harag olyan érzés, amelyet lehet rosszul kezelni. Van "rossz" harag és "jó" harag. Az előbbi énközpontú. Amikor büszkeségünket megsértik, feldúltakká és haragosakká válhatunk; az ilyen haragnak nincs helye a keresztyén embernél. Az utóbbi mások igazságtalan cselekedetével függ össze, és az lenne rossz, ha a keresztyén ember nem tapasztal haragot másoknak ilyen tette felett. Ez igazságos harag, és ezt mutatta be az Úr. Haragját az a tény váltotta ki, hogy a vallási vezetők jobban törődtek rituális előírásaikkal, mint az emberi szükséggel. Haragja tehát indokolt volt.
Szomorúsága hosszan tartott, érzéseinek mélységeiből táplálkozott. Ez a szív szomorúsága volt amiatt, hogy az embereknek ennyire eltorzult az érzékük az iránt, hogy mi a fontos. Vigyáznunk kell, hogy a fontosság megítélésének kérdésében azonosan gondolkodjunk Krisztussal, és ne emberalkotta elképzeléseket kövessünk. Jézus meggyógyította a férfit, és a farizeusok azonnal arra törekedtek, hogy elpusztítsák, ilyen gonoszul válaszolva az Ő jótettére.