Skip to main content

10.15 A házasságtörő nő

OLVASNIVALÓ: 
János 7,53-8,11

A sátoros ünnep már elmúlt, "mindenki hazament, Jézus pedig kiment az Olajfák-hegyére". Kora reggel volt, és az Olajfák-hegyének lejtőjén lefelé ment a Megváltó, át a Kidron völgyén, be a városba. A Templom-téren jöttek hozzá az emberek, Ő pedig leült és tanította őket. A helyszínre jöttek az írástudók és a farizeusok is, magukkal hozva egy asszonyt, majd odaállították a tömeg közepére, és házasságtöréssel vádolták. A vád igaz volt, és a bizonyíték kétségbevonhatatlan; de a nagy kérdés az, hogy hol volt a férfi, és őt miért nem vádolták meg?

Nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy csapdát állítsanak az Úrnak! Emlékeztették Őt, hogy Mózes a törvényben megparancsolta, hogy azt a személyt, akit "tetten érnek", meg kell kövezni, 5Móz 22,23-24. Ez a gyakorlat már megszűnt, és a zsidó vezetők alig várták, hogy mit fog mondani. Ha azt mondja, hogy az asszonyt el kell engedni, akkor azzal vádolhatják, hogy szembehelyezkedik Mózes törvényével. Ha azt mondja, hogy meg kell kövezni, ezt nem engedélyezte volna a római hatalom, ő pedig irgalmatlannak látszott volna. Az Úr lehajolt és írt a földre, nem tudjuk, hogy mit, miközben a zsidók sürgették a válasz miatt. A válasz az volt, hogy a törvény büntetését végre kell hajtani, de olyan valaki által, akinek nincs bűne.

Az asszony közben még csendben ott állt. Az Úr ahelyett, hogy ítéletet gyakorolt volna az asszonyon, a bírákon gyakorolt ítéletet, és újra írt a földre.

Kezdetben a vezetők azt gondolták, hogy tökéletes csapdát eszeltek ki, most azonban a válasz nem az volt, amit vártak. Lelkiismeretük vádolta őket, és elmentek, a legöregebbel kezdve az utolsóig, mert mindannyian tudatában voltak bűnüknek; az asszony pedig ott maradt egyedül Jézussal. Senki sem merte már vádolni, s ez önmagában is szomorú beszámoló arról az időről, amelyben az asszony élt. A Megváltó sem ítélte el, ez azonban nem jelentett a bűnnel szemben elnéző magatartást. A tökéletes Ember mindig a tökéletes mércét védelmezte. A bűnbocsánat ingyenes volt, de utána az engedelmes és szent élet volt az elvárás; "eredj el és többé ne vétkezzél, 11. v.