Az első dolog, amit Mártáról olvasunk, hogy befogadta az Urat a házába. Készített számára ételt, ami bizony nagyon dicséretre méltó, de Mária magára hagyta Őt és leült Jézus lábainál.
- Márta háborgása nővére miatt.
A dolgozó Márta úgy érezte, hogy az imádó Mária elhanyagolja. Panaszkodott, és úgy gondolta, hogy sem Mária, sem az Úr nem törődik vele valójában.
Az Úr rámutatott, hogy az egyetlen szükséges dolog az, hogy a vele való közösségnek adjuk az első helyet, az Ő lábánál ülve, és Igéjét hallgatva. Mártának meg kellett tanulnia, hogy az imádat előbbre való a szolgálatnál. Ő háborgott sok szolgálata miatt, és inkább énközpontú, mint Krisztus-központú volt. Szavai mutatják, hogy szolgálatát, amelyet elsősorban Krisztus iránti szeretete motivált, egy idő után elárasztották a magára hagyatottság érzései, hogy senki sem törődik vele.
- Márta fájdalma fiútestvére miatt.
A nővérek üzenetet küldtek, hogy az, akit az Úr szeretett, beteg. Lázár azonban meghalt, és mihelyt Márta meghallotta, hogy az Úr közeledik Betániához, elébe ment, hogy találkozzon vele; "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem", Jn 11,12. Ezek a szavak jelzik Márta hitét. Hitte, hogy az Úr Jézus megakadályozhatta volna Lázár halálát, de hite még nem volt tökéletes. Még meg kellett tanulnia, hogy Ő meggyógyíthatta volna a távolból is; sőt, hogy fel tudja támasztani a halálból. Az Úr a továbbiakban arra törekedett, hogy nyilvánvalóvá tegye a hitét, és kijelentette, hogy Lázár fel fog támadni. Márta megerősödött hitében, de alig fogta fel, hogy ez még azon a napon meg fog történni.
Hite még tovább erősödött, amikor Jézus kijelentette neki, hogy Ő "a feltámadás és az élet", és ekkor Márta hite olyan fényben ragyogott, ami hozzájárult, hogy a következő vallomást tegye: "Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia", Jn 11,27. Miután Lázár feltámadt a halálból, vacsorát készítettek az Úrnak; figyelemre méltó, hogy ezen az alkalmon Márta panaszkodás nélkül szolgált fel, mert megelégedett azzal, hogy Ura ott van.