Zákeus, a fővámszedő alacsony termetű ember volt. Vagyonát feltehetően zsarolással szerezte meg; valójában azonban csődbe jutott bűnösként szüksége volt Isten ajándékára, az örök életre. Népszerűtlen volt, mert a zsidók nem szerették, mivel adót szedett tőlük, hogy a rómaiaknak adja.
Jézus éppen áthaladt Jerikón, mivel Jeruzsálem felé és a kereszt felé tartott. Zákeus nyilván hallott már róla, és "igyekezett Jézust látni, ki az", 3. v. Ez az ember úgy gondolta, hogy ő keresi Jézust, de valójában a Megváltó volt az, aki őt kereste, 10. v. Zákeus azt hallotta talán, hogy ez a nagy tanító csodákat tud tenni? Kíváncsi volt, de számolva alacsony termetével, nemcsak határozottságot mutatott, hanem leleményességet is, hogy megtalálja azt a kedvező helyet, amely elrejti őt a fügefa nagy levelei között. Amikor az Üdvözítő a helyszínre érkezett, felnézett, meglátta őt, és beszélt hozzá.
Zákeusnak rá kellett jönnie, hogy már nincs hova rejtőznie; az Úr nemcsak a helyet ismerte, hanem még a nevét is tudta. Később azt is felfedezte, hasonlóan a sikári kútnál lévő asszonyhoz, hogy ő tudott "minden dolgot, amit tett", Jn 4,29. Ő volt a mindentudó Krisztus!
Ez az egyetlen eset a négy evangéliumban, ahol az Úr meghívatta magát valakinek az otthonába. Zákeus engedelmeskedett. Gyorsan lemászott a fáról, és örömmel befogadta az Urat az életébe, valamint a házába. Hogy mi történt Zákeus házában, nem tudjuk. Azonban az üdvözülés valóságosságát bizonyította az, hogy "megtéréshez illő gyümölcsöket" hozott, Mt 3,8.
Zákeus üdvözült, nem azért, mert megígérte, hogy jót fog tenni, hanem mert az Üdvözítőbe vetett hittel válaszolt. Javainak felét a szegényeknek kívánta adni, és ha másokat megzsarolt, négyszeres jóvátételt szándékozott adni érte. Az Úr megállapítása, hogy Zákeus "Ábrahám fia", azt jelzi, hogy a hite azonos azzal, amely a hűséges Ábrahámot jellemezte és megigazította.