Skip to main content

11.01 Arimátiai József

OLVASNIVALÓ: 
Máté 27,57-60; Márk 15,42-46; Lukács 23,50-55; János 19,38-42

Arimátiai József mind a négy Evangéliumban említve van, de csak egyszer jelenik meg, hogy elkérje az Úr Jézus testét, és utána rendelkezésére bocsássa a sírját. Sohasem említik ez előtt és ez után. Egy adott idő szülte a férfit, vagy inkább Isten tartotta készenlétben az emberét erre az egyedülálló szolgálatra.

József gazdag ember hírében állt. Noha tagja volt a Szanhedrinnek, nem értett egyet Jézus elítélésével azon a végzetes összejövetelen. Erkölcsi értelemben jó és igaz ember volt, szellemileg pedig Izráellel együtt várta a messiási királyság beteljesedését. Úgy látta, hogy a régen megígért Királyság Jézussal elérkezett, és így tanítvány lett, de titokban "a zsidók miatt". Az emberektől való félelem szellemi értemben teljesen akadályozhat bennünket.

Ezzel éles ellentétben József bátran cselekedett az Úr halálával kapcsolatban. Márk ezt hangsúlyozza is - József "bátran bement", hogy elkérje Pilátustól Jézus testét. A tanítványok elrejtőztek rémületükben. A hűséges galileai nők meg voltak zavarodva. Ekkor József előlépett az árnyékból, hogy megvallja elkötelezettségét (hitét) az elítélt és megfeszített Jézus mellett.

Mi hozta létre benne ezt a drámai változást? Nem kétséges, hogy József nem akarta, hogy valakinek a teste temetetlenül a fán függjön napnyugtakor, 5Móz 21,22-23. Azonban egy sokkal mélyebb indíték mozgatta őt. "Jézus halála, amely másoknál félelmet okozott, Józsefet bátorrá tette" (Kelly, W.). Hosszasan időzött vajon a kereszt árnyékában? Az Úr mindenek feletti áldozata indította arra, hogy viszonzásul saját áldozatos szeretetének cselekedetét ajánlja fel? A Golgota logikája így indítson bennünket is teljes szívű odaszentelésre.

Akiket keresztre feszítettek felségárulásért, rendszerint prédaként hagyták ott függeni a keselyűknek, kivégzésük kegyetlen betetőzéseként. Ezt lehetett enyhíteni, és a zsidó vezetők kérték, hogy azokat, akik a Golgotán függtek, levehessék, kétségtelenül valamilyen közös sírba temetve. Isten azonban úgy rendelkezett, hogy Szolgája halálában egy gazdag emberrel legyen, bár a gonoszok közt jelöltek ki sírt számára, Ézs 53,9. Józsefet használta fel Isten, hogy ezt a próféciát beteljesítse. A gazdag Józsefnek volt hatalma arra, hogy megkapja az Úr testét, és a saját sírját rendelkezésre bocsássa. Készen állunk-e arra, hogy Istenért elvégezzük azt a munkát, amelyet csak mi tehetünk meg?