Az emmausi úti történet egyike Lukács evangéliuma kincseinek. Kleofás és társa, lehet, hogy a felesége, hosszú és fárasztó gyalogutat tett meg Jeruzsálemből a hét mérföldre fekvő Emmausba. Csüggedtség és zaklatottság látszott az arcukon. Csalódásuk oka az elszállt remények voltak - világuk fenekestől felfordult. Azt várták, hogy Jézus lesz Izráel megszabadítója, most azonban, ahogyan ők gondolták, halott volt. De aztán hozzájuk csatlakozott egy titokzatos idegen bánatos útjukon. Kedvesen érdeklődött tőlük csalódottságuk története felől. Kleofásék számára minden sötétnek tűnt; még a harmadik nap hajnala sem hozott változást érzelmeikben. Az angyalok közlése, akik hirdették, hogy Jézus feltámadt, nem győzte meg őket.
Az idegen, aki "maga Jézus" volt, rátette ujját alapvető problémájukra, a hitetlenségre. Elmulasztották elhinni azt, amit a Szentírás mondott. Micsoda megvilágosodás következett be náluk, amikor az Úr mintegy két órán keresztül tárta fel előttük a Biblia nagy témáját, Krisztus szenvedéseit és az azt követő dicsőséget! Egyedülálló hozzáértéssel nyitotta meg értelmüket az egész Ószövetség belső jelentését illetően. Nem csoda, hogy szívük felhevült bennük, ahogyan megértésük növekedett és izgalmuk nőttön nőtt. Mi is hasonló tapasztalatokra tehetünk szert, amikor az Úr a közelébe von bennünket, és feltárja számunkra az Ő Igéjét. A Szentírás érzékletes alkalmazása ma is olyan balzsam, amellyel az Úr az Ő megsebzett népét gyógyítja.
Emmaust már elérték, de az idegen még ismeretlen volt számukra. Kleofás és társa vendégül látták. Milyen sokat veszítettek volna, ha ezt elmulasztják! Kérlelték a vendéget, hogy maradjon velük, mivel eljött az este. Ő belépett otthonukba. Az asztalnál a vendég lett vendéglátóvá, mivel Ő törte meg a kenyeret és meg is áldotta. Ekkor azonnal felismerték feltámadt Urukat. Meglátták talán a szegek helyét? Nyissuk meg mi is szívünk ajtaját az Úrnak, hogy jelenlétét felfedhesse.
A két tanítvány csalódottsága eltűnt. Még abban az órában boldogan visszatértek Jeruzsálembe dicsőséges megtapasztalásuk híreivel. Keserűségük örömre fordult az Úr jelenléte és szavai által. Így legyen velünk is!