A korai hagyomány forrásai egyhangúlag állítják, hogy a harmadik evangéliumnak és az Apostolok Cselekedeteinek a szerzője Lukács, bár egyikben sincs említve név szerint sehol sem. Hálásak vagyunk Lukácsnak a tökéletes Ember életéről szóló érzékletes beszámolójáért, valamint a Gyülekezet megszületésének megragadó leírásáért.
Lukács nagy valószínűséggel pogány környezetből jött, feltehetően Antiókhiából. Foglalkozását tekintve orvos volt, ahogyan Pál leírta a kolosséi szenteknek írt levelében, Kol 4,14. Talán Pál vezette Krisztushoz; bizonyára szoros barátság alakult ki köztük. Lukács elkísérte Pált Trójából Filippibe, mint az Európába jött első misszionáriusok egyike. Később Pállal együtt utazott Jeruzsálembe, és úgy tűnik, hogy vele volt cézáreai fogságakor is. Részt vett a Rómába történő eseménydús hajózáson és a máltai hajótörésben. Lukács társa volt Pálnak első római fogságában is. Pál, érzelmekkel teli szavakkal jegyzi fel, hogy csak Lukács tartott vele, amikor utolsó fogsága idején vértanúsággal nézett szembe.
Lukács nyilvánvalóan hűséges szolgája volt Krisztusnak. Részt vett Pál munkáiban, az evangelizálásban és a gyülekezet létesítésében. Ő volt az első az orvos-misszionáriusok nemes vonalában, követve a nagy Orvost, és törekedve arra, hogy testi és lelki emberi szükséget elégítsen ki.
Lukács hű barátja volt Pálnak, aki vele együtt küzdött, aki részese volt győzelmeinek, valamint vereségeinek a szellemi harcaiban. Mennyire értékes lehetett orvosi gyakorlata és testvéri tanácsadása! Pál nem adott helyt az önelégültség hideg érzésének. Nagyra értékelte "a szeretett orvos" meleg barátságát, örömben és bánatban egyaránt. Lukács nem volt hízelgő, alkalmi barát. Hűségesen részt vett veszedelemben, szenvedésben, bebörtönzésben az apostollal. Hajlandó volt Pál jobbján állni a végsőkig még a kivégző pallos árnyékában is.
Erről az Isten szerinti barátságról részletes beszámolót kapunk a Pál szolgálatáról szóló Apostolok Cselekedeteiben, amelyet Lukács jegyzett fel a teljes utókor számára. Abban, ahogyan Lukács kifejező és lenyűgöző módon ábrázolja Krisztust, felfedezni vélik azt a mély szeretetet, amelyet Pál érzett Krisztus, mindnyájunk Megváltója iránt.