Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Lukács 1,1-4; Cselekedetek 1,1-3

Lukács kultúrált és tanult ember volt. Isten mindig felkészíti szolgáit, hogy hozzájáruljanak a maguk egyedülálló módján az Ő munkájához. Lukács stílusa elegáns, szókincse gazdag, vagyis a szavak művészetével rendelkezett. Legenda mondja, hogy festő is volt. Evangéliumában maradandó színekkel fest csodálatos portrét az Úr Jézusról. Nem csoda, hogy még egy kételkedő író is Lukács evangéliumát a leggyönyörűbb könyvnek nevezi, amelyet valaha írtak.

Lukácsot mélyen érdekelték az egyes emberek. Közvetlen célja könyvének megírásával az volt, hogy Teofilusnak pontos beszámolót adjon Jézus földi szolgálatáról, valamint annak folytatódásáról a mennybemenetel után. Erősíteni akarta Teofilust hitében, és így szellemi módon segítette őt. Krisztusról bemutatott portréja kiemeli az Úr egyének iránti erőteljes érdeklődését.

Lukácsnál erős volt az emberek iránti együttérzése. Gyönyörködtette az Úr Jézusnak az a jellemvonása, amellyel az egész világnak szolgált, nem csupán Izráelnek. Hangsúlyozza Krisztus gondoskodását a szegényekről, az együttérző emberekről és a megvetettekről. Lukács szerint az Úr különös érdeklődést mutatott a kivetettek és az idegenek iránt. Akik az Ő napjaiban háttérbe szorultak, mint a nők és gyermekek, azokat Ő nem hagyta figyelmen kívül. A lelki és testi szenvedőket megérintette Krisztus hatalmas, gyengéd keze. Lukácsot nyilvánvalóan mélyen érintette az Úrnak a társadalmilag hátrányos helyzetben levők felé megnyilvánuló kegyelme, és ez kiragyog evangéliumának szinte minden lapjáról.

Lukács pontos történész volt. Megadja nekünk egy bibliai könyv szerzősége emberi oldalának legteljesebb beszámolóját. Gondosan megvizsgálta és pontosan kikutatta az Úr szolgálatának teljes lefolyását, a szemtanuk élő szóval tett bizonyságtételétől kezdve az írásos beszámolókig, amelyek rendelkezésre álltak. Aztán pedig a Szellemtől vezetve rendszerezett módon leírta vizsgálatainak eredményeit. Az volt a célja, hogy Teofilusnak teljes bizonyossága legyen arról, hogy az általa elfogadott hit a történeti tények biztos alapján nyugszik. Ahogy Lukács evangéliumát és az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, ugyanerre a bizonyosságra juthatunk.