Skip to main content

11.17 Pál, az igehirdető

OLVASNIVALÓ: 
1Korintus 9,16; Galata 1,15-16; 2Timóteus 1,8-11

Pál egyike volt az Újszövetség nagy igehirdetőinek. Megtérésétől kezdve Istentől kapott nagy vágya volt, hogy prédikáljon; ez nem olyasmi volt, amit meg kellett tanulnia. "Azonnal... visszanyerte látását; és... megkeresztelkedett.... Volt pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálta a zsinagógákban a Krisztust, hogy Ő az Isten Fia", Csel 9,18-20. Tudta, hogy Isten hívta el, "hogy hirdessem Őt a pogányok között".

Igehirdetése a Biblián alapult. Első feljegyzett beszéde a pizídiai Antiókhia zsinagógájában hangzott el, és annak teljes elolvasása elárulja, hogy a prédikátor gondolatai a Szentírással voltak telítve. Legalább nyolc ószövetségi könyvre tett utalást. Ezt a bibliai anyagot nagy gyakorlattal használta fel, hogy a figyelmet a megígért Messiásra terelje. Pál igehirdetésében ez a megközelítés mindenütt látható.

Igehirdetése alkalomhoz illő volt. A második nagy missziós úton további példákat látunk Pál prédikálására a Csel 17-ben. Tesszalonikában ismét a zsinagógában prédikált. A helyzet ugyanaz volt, mint korábban; Krisztus bemutatása az ószövetségi Szentírásból, aztán pedig rámutatva, hogy "Jézus, akit hirdetek nektek, Ő a Krisztus". A sok zsidó könnyen tudott követni ilyen igehirdetést. Ugyanennek a fejezetnek a hátralévő részében Athénban prédikál a pogány bálványimádóknak. Itt nem az Ószövetségre való hivatkozással kezdi, mert az idegen lett volna a pogány gondolkodásmódnak. Bemutatja a Teremtő szükségszerűségét, és hirdeti az igaz Istent, de hamarosan elvezeti őket Krisztus személyéhez, evangéliumához, valamint ítéletre való eljöveteléhez.

Igehirdetése lelkiismeretes volt. Teljes bizonyossággal hirdette Isten Igéjét, 1Tesz 1,5. Pál hitte, amit prédikált, és ez befolyásolta hallgatóit. Ez meggyőzte őket; Félix, a helytartó megrémült igehirdetésére, Agrippa király pedig ezt mondta: "Majdnem ráveszel, hogy keresztyén legyek".

Igehirdetése alázatban és adós voltának tudatában történt. Korintusban "erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt" jelent meg; Pál elismerte: "Nem dicsekedhetem... Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem", 1Kor 2,3; 9,16.