Skip to main content

11.23 Kornéliusz (2)

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 10,9-11,1

Lukács gondosan feljegyzi a küldöttség látogatását, amelyet Kornéliusz Joppéba küldött, valamint azt az egyedülálló megtapasztalást, amelyben Péternek része volt éppen akkor, amikor ők megérkeztek. Isten felkészítette választott szolgáját, hogy prédikáljon nekik, de Péter lassan tanulta meg Isten útjait ebben a dologban. Már látta, hogy Samária befogadja Isten beszédét, de még mindig késlekedett a pogányoknak prédikálni. Emiatt látta a "nagy lepedő" látomását, és hallotta az üzenetet: "Amit Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak". Péter gondolatait ebben a dologban Isten Szelleme félbeszakította: "Kelj fel tehát... menj el velük... én küldtem őket".

A szolga. Nem minden igehirdető kap felkérést a meg nem tért embertől, hogy prédikáljon neki! De Péter megtanulta, hogy őt Isten akarata mozgatja, és hogy Isten küldte el erre az útra. Megérkezésekor Koméliusz leborult előtte, de Péter tiltakozott, hogy ő is csak ember. Isten minden szolgáját alázatosságnak kell jellemeznie.

A prédikáció. Sokan gyűltek össze a házban, hogy Pétert meghallgassák, és a bevezető szavai, hogy "Isten nem személyválogató", elárulják, hogy megtanulta ezekből az eseményekből, hogy az evangélium az egész emberiségé. Ahogyan prédikált, az üzenet az volt, amelyet hangsúlyozott, hogy Jézus Krisztus Úr. Beszélt az Ő bűntelen életéről, valamint a fán elszenvedett haláláról, és volt még egy üzenet, mely feltámadásáról szólt. Az igehirdető világos bizonyságot tett az eljövendő ítélet igazságáról. Befejezésül Péter világossá tette, hogy bűnbocsánatot hit által lehet elnyerni: "bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne", 43. v.

A következmény. Ezt a prédikációt Isten félbeszakította: "Mikor még szólta Péter ez igéket, leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták e beszédet", 44. v. Nem kell azt gondolnunk, hogy ők nem hittek először, mert később megtudjuk, hogy "a pogányok is befogadták az Isten Igéjét," Csel 11,1. Ez egyedülálló szakasz, amely párhuzamosan fut a Csel 2-vel. Ott a Szent Szellem zsidó hívőkre töltetett ki első esetben, itt azonban pogány hívőkre, ugyancsak első esetben; lásd: Csel 10,44-48 és Csel 11,16- 18. Igen, Koméliusz és barátai hallották az evangélium hirdetését, hittek, és üdvözültek.