Skip to main content

12.04 Timóteus jelleme (1)

OLVASNIVALÓ: 
2Timóteus 2,1-26

Pálnak Timóteushoz írt levelei nemcsak a köztük lévő egyedülálló kapcsolatot tárják fel, hanem Timóteus néhány jellemvonását is. A 2Tim 2-ben hét képet látunk a sokoldalú hívő emberről, amelyeket Pál Timóteusra tud alkalmazni.

Az 1. versben Timóteust "fiamnak" nevezi. Mint fiú, erős lehetett Isten számára, de csak "kegyelemben, amely van Krisztus Jézusban". Minden egyéb áldás a "közösségnek" az alapján nyugszik, mivel Isten fiaivá lettünk.

A 3. versben: "a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze." Nekünk sohasem ígértek könnyű életet, ha azt választottuk, hogy Jézus Krisztus katonái leszünk, de biztosítva vannak olyan fegyverek, amelyekkel Őérte kell harcolnunk. Mindennap fel kell vennünk ezt a fegyverzetet, ha meg akarunk állni, és mindennap ennek az életnek, ennek a gonosz világnak a körülményei fölé kell emelkednünk.

Mint egy atlétának, az 5. vers szerint "küzdenem kell", és nem koronáztatom meg, ha nem szabályszerűen küzdök. Emlékeztette Timóteust, hogy vannak olyan irányelvek, amelyeket meg kell figyelni, és Isten helyeslése csak azokat illeti, akik összhangban vannak Ővele.

A 6. versben a földművelő olyan ember, aki keményen dolgozik, szánt, vet, azután pedig arat. Ha gyarapodni akar, akkor kemény munkát kell végeznie. Timóteus úgy látta, hogy ez előtte a példakép, és máig semmi sem változott.

Hogy kipróbált legyen Istennek, ez magában foglalja a tanulásban való szorgalmat, mert a munkásnak ez a jellegzetessége, 5. v. Amikor Timóteus mesterségbeli tudása nyilvánosságra kerül, az a Mesterét tükrözi vissza, és ehhez hasonlóan, ahogyan az igazság Írásait kezeljük, annak ugyanilyen pontosnak kell lennie, ha nem akarunk megszégyenülni, vagy hamis színben tüntetni fel az Urat.

A 21. vers képet mutat be egy megtisztított edényről, amely "megszentelt és megfelelő a mester használatára, és minden jó munkára fel van készítve". Így bátorította Timóteust, hogy legyen kész "alkalmas, és alkalmatlan időben" - legyen mindig megfelelő állapotban, hogy Mestere használhassa, akinek ő az edénye.

Végül a 24. vers utasítást ad "az Úr szolgájával" kapcsolatosan. Bizonyára olyan valakiről van szó, aki felismeri, hogy meg van váltva, és meg kell ragadnia az alkalmat a szolgálatra vita nélkül, Mesterének tiszteletére.