Skip to main content

12.08 Akvila és Priscilla

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 18,1-26

Minden gyülekezetben kell, hogy legyenek Akvilához és Priscillához hasonló istenfélő házaspárok, mert fontos szerepet játszhatnak, és jelenlétük változást hozhat. Rómából elűzve kötelességtudóan eltávoztak, hogy ideiglenes otthont létesítsenek Korintusban, ahol boldogok voltak, hogy szállást biztosíthattak Pálnak és Szilásznak. A Pállal való első közös pont a mindennapi munka volt - mindnyájan sátorkészítők voltak. De az elsőrendű fontosságú közös nevező nyilvánvalóan az Úr és az Ő népe iránti kölcsönös szeretetük volt. Valóban, Isten szolgái minden időben nagyra értékelték az ilyen házaspárokat, és azok megnyitott otthonait. Képzeljük el beszélgetésüket, miközben varrtak a tűvel és vetették az Isten beszédét. Milyen gondosan vezet Isten, és gondoskodik szolgáiról érte végzett munkájukban!

Vendéglátásuk állhatatos volt, mert Pál és Szilász 18 hónapot töltött Korintusban, először lerakva a helyi gyülekezet alapját, aztán pedig felépítve azt. Ez alatt az egész idő alatt semmit sem olvasunk erről a házaspárról, amely csak kiemeli azt az alázatos szerepet, amelyet játszottak, otthont biztosítva Isten szolgáinak, így könnyítve meg, hogy prédikálják és tanítsák az Igét. Ugyanakkor ők is tanultak, magukba szíva Isten beszédét; ez nyilvánvaló abból, ahogyan Apollóssal tudtak foglalkozni.

Megjelennek, hogy Pálnak és Szilásznak társai legyenek ezért, amikor ők tovább mentek, házaspárunk velük ment egészen Efezusig, ahol Pál bizakodóan ott hagyhatta őket. Elképzelhetjük azt a jó hatást, amelyet gyakorolhattak Efezusban, egészen addig, hogy a gyülekezet az otthonukban volt, 1Kor 16,19. Gondoljunk a hívőkre, akik segítségre, vezetésre és bátorításra leltek, ahogyan ők az Úr előtt szolgáltak mindnyájuk szükségének megfelelően. Itt nem volt helye mellébeszélésnek, botránynak és pletykálásnak, mert az Urat tisztelték és felmagasztalták.

Bármilyen nagy ember volt is Apollós, hamarosan úgy találta, hogy Akvila és Priscilla eléggé józan ítélőképességgel rendelkezett, hogy felfedezze a hiányosságot tanításában, és képes legyen őt a helyes útra vezetni. Mindketten részletesen kifejtették neki Isten útját tökéletesebben (pontosabban), így képes volt nagyobb dolgokat tenni Istenért. Ő és sokan mások milyen hálásak lehetnek Istennek Akviláért és Priscilláért!