Skip to main content

12.13 Klaudiusz Liziász - a főkapitány

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 21,26-22,1; 22,22-23,35

Amikor Klaudiusz Liziász, a főkapitány (ezredes - ezer ember parancsnoka) először megjelenik a helyszínen, Pált ütlegelte a csőcselék. Miután Pált biztonságba helyezték, ő kérte az ezredest, hogy hadd beszéljen a tömeghez, aki ezt megengedte neki. Amikor a bizonyságtétel újra felingerelte a tömeget, Klaudiusz sürgősen a börtönbe vitette a foglyot, és meg akarta korbácsoltatni, hogy így tudja meg tőle az igazat. Megtudta azonban, hogy Pál római polgár, és így elállt ettől a szándékától, és csodálkozott, amikor megtudta, hogy míg ő úgy vásárolta meg ezt a kiváltságot, Pál már benne született.

A következő napon elvitette Pált a nagytanácshoz, megkísérelve megtudni, hogy mivel is vádolják. Pál ismét megragadta az alkalmat a bizonyságtételre, szembeállítva a farizeusokat a szadduceusokkal, és ismét szükségessé vált, hogy a kapitány jöjjön a kiszabadítására, és egy újabb éjszakára fogságban tartsa.

Ezen az éjszakán "az Úr Pál mellé állt", és olyan szavakat mondott, amilyeneket csak Ő mondhatott ilyen ijesztő helyzetben. Teljesen megfelelt a jelenlegi szükségletnek, amit mondott: "Ne félj, Pál; elismerte múltbeli bizonyságtételét: "bizonyságot tettél Rólam Jeruzsálemben"; megerősítette jövőbeni célállomását: "így kell bizonyságot tenned Rómában is".

Hogyan lehet ezt biztosítani? Újra csak a főkapitányon keresztül. Miután megtudta, hogy összeesküdtek, hogy Pált megölik, megszervezett egy 470 katonából álló személyi védelmet számára, Pál személyes kényelmére pedig egy lovat. Ír még egy kísérőlevelet is, bár az egy kissé eltér a valóságtól, mert bizonyos részleteket megváltoztat benne, hogy magát jó színben tüntesse fel. Mindazonáltal Pilátussal ellenétben törekedett arra, hogy igazságosan cselekedjen, és Isten szolgájának javára intézkedett!

Ahogyan Círusz úgy jelenik meg az Ézs 45,1-ben, mint Isten "felkentje", ugyanúgy ez a kapitány itt hasonló szerepet játszik. Néhányan azt állították, hogy Jeruzsálembe menve Pál letért Isten akaratának ösvényéről, és hogy Isten keze ezt az embert használta fel, hogy helyre tegye a dolgot. A Csel 21-23-ban úgy olvasunk róla, mint aki megvédi az apostol életét, még akkor is, ha végső soron a kísérőlevél, amit írt, kissé átrendezi a részleteket a maga javára. Kijózanító arra gondolni, hogy néha a mi szuverén Urunk hitetlen embereket használ fel, hogy gondoskodjon az övéiről, sőt eszközként használja fel őket, hogy azok visszatérjenek a szolgálat ösvényére!