Skip to main content

12.17 Agrippa király

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 25,13-14.22-23; 26,1-3.26-32

Agrippa király nagy Heródes unokája volt. Közeli barátja volt a római császári családnak, és mint ilyen, a Palesztina északkeleti részeiben lévő területek felett uralkodott. Ő jelölte ki a zsidó főpapot, és a templom kincstárának felügyeletét is ellátta. Ebben az időben körülbelül harminc éves lehetett, és állását és származását tekintve különösen hasznos volt a római hatalmak számára minden zsidó ügyben. Azonban mindennek ellenére mindig is csak bábkirály maradt. Tekintélye tejesen másoktól függött. Láthatjuk, hogy tisztelettel adózik az újonnan kijelölt helytartónak, és kihasználja az alkalmat, hogy megmutassa rangját öltözékével és méltóságával, 23. v.

Pál megfeddte a korintusiakat, mert pávakakashoz hasonlóan dicsekedtek ajándékaikkal és vagyonukkal. Ez teljesen összeegyeztethetetlen volt Krisztus megváltásával, 1Kor 3,18-21; 11, 20-22. Milyen könnyű számunkra is, hogy bábkeresztyénekké váljunk - külsőleg jó benyomást keltőek, de belsőleg az Istennel való eleven élet igazi hatalma nélkül! Jakab beismerést és bűnbánatot javasol, ha ilyen állapotban vagyunk, Jak 4,8-10.

Agrippa kiváltságos ember lett, mert hajlandó volt megragadni az alkalmat, hogy meghallgassa Pál védekezését. Most nem egy dühös csőcselék között, vagy a vádolók alattomos csoportja előtt beszélt, hanem volt rá ideje, hogy végiggondolja a dolgokat. Pál tetszése szerint mehetett végig az eseményeken, és átgondolt védőbeszédet mondott hitével kapcsolatban. Tudta, hogy Agrippa megérti a helyzetét, és gondosan fog értékelni mindent, amit ő mondani akart ennek az ismeretnek a fényében.

Gondoljunk csak arra a sok alkalomra, amikor módunkban volt megismerni és hallani Isten Igéjét. Ma hálát fogunk adni értük az Úrnak, nem felejtve a felelősséget sem, amely a mienk, hogy reagáljunk rájuk.

Pál, miután szót váltott Fesztusszal, most kihasználja a pillanatot, hogy személyesen megszólítsa Agrippát azon a színvonalon, ahol állt, hogy "hisz-e a prófétáknak", 27. v., de Agrippa gyorsan kikerüli a kérdést, és időt kér, hogy áttekintse a dolgot.

A kiváltság és ismeret csak akkor szolgál az ember javára, ha az egyént magával Istennel hozza személyes közösségbe. Így fennáll a kihívás nemzedékünk emberei számára. De vajon mennyire valóságos a mi Istennel kapcsolatos megtapasztalásunk a mindennapi közösségben, amikor azt igényeljük, hogy Ővele legyünk?

1Kor 3. 18 Senki se csapja be magát. Ha közületek valaki bölcsnek gondolja magát ezen a világon, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 19 Mert e világ bölcsessége bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. 20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. 21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek:
1Kor 3. 11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus.
1Kor 3. 20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. 21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek: 22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők, minden a tiétek.
Jak 4. 8 Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek! 9 Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra és örömötök szomorúságra! 10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket!