Skip to main content

12.18 Juliusz, a százados

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 27,1-3.9-12.42-44

Juliusznak volt a felelőssége, hogy számos foglyot vigyen Cézáreából Rómába. Minthogy egy tekintélyes sereg római századosa volt, nagyon jól felkészült a feladatra, és sok katonával rendelkezett, akik segítségére lehettek feladatainak teljesítésében. Neki kellett biztosítania minden fogoly biztonságos megérkezését. Az útnak nem lehetett kudarc a vége. Az ellenőrzési rendszernek olyannak kellett lennie, hogy kizárja a szökés minden lehetőségét. Nem tudjuk, hogyan lehetett Pálnak megengedni, hogy Lukács és Arisztarkhosz vele menjen.

Szidónban Pál iránt további kedvességet mutatott, és megengedte, hogy a parton találkozzon barátaival, és azok gondoskodjanak róla, 3. v. Juliusz eszköz volt arra, hogy biztosítsa ezt az el nem várható kegyet Isten szolgája számára. Az okokat csak találgatni lehet, de a későbbi történet azt mutatja, hogy Pált nagyra értékelte, és az is lehet, hogy jelen volt, amikor Pál Fesztuszhoz szólt. Mindig számítanunk kell arra, hogy Urunk igazgatja a dolgokat, aki szuverenitásában bárkit felhasználhat, akit akar, hogy neki szolgáljon a szükséges időben.

Beszállva egy gabonaszállító hajóba, úgy tűnik, hogy Juliusz volt a hatósági szerv a szállítással kapcsolatban. Az ilyen hajókat úgy tekintették, hogy azok állami szolgálatban vannak. Amikor arról kellett dönteni, hogy folytassák-e az utat, vagy a telet Szépkikötőben töltsék, Pált is belevonták a megbeszélésbe, mert tapasztalt tengeri utazó volt. Juliusz azonban ellentétes tanácsot kapott. A "kettő az egy elleni" vélemény elég súllyal bírt számára, hogy elvesse Pál javaslatát. A sietés mellett döntött, és természetesen a katasztrófa bekövetkezett.

Az élet sohasem lesz döntési pillanatok nélkül, amelyek közül néhány életbevágó. Hála Istennek, kedves szent testvérem, hogy olyan Üdvözítőd van, aki szeret téged, és jelen akar lenni életed minden részében. Ne zárd ki Őt; sőt kérd, hogy mutassa meg neked az utat, és Ő meg fogja tenni.

Juliusznak gyorsan kellett tanulnia saját hibájából. Mind a tengerészek dolgában, akik sorsára akarták hagyni a hajót, mind a katonákéban, akik meg akarták ölni a foglyokat, Pál tanácsa szerint cselekedett. Az eredmény végül az volt, hogy valamennyien biztonságban Rómába értek. Juliusz sokat tanulhatott a megtapasztalásból, de vajon személyes hitre jutott-e valaha?