Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Kolossé 1,3-8; 4,12-13; Filemon 23

Mindazt amit Pál a Lycus-folyó völgyében lévő gyülekezetekről tudott, valószínűleg ennek a férfinek, Epafrásznak köszönhette. Nem Pál volt az a szolga, akin keresztül az evangéliumot hallották, és meg sem látogatta őket. Nagyon valószínű, hogy Epafrász volt az evangélista, ő maga pedig Pál Efézusban való szolgálatának köszönhette megtérését. Születési helyére visszatérve ő evangelizálta Kolossé, Laodicea és Hierapolisz városokat.

Ebből a Kolosséiakhoz írt levélből tudtuk meg, hogy ezekbe a gyülekezetekbe egy alattomos tévelygés kezdett behatolni. Epafrászt annyira nyugtalanította ez a veszély, hogy Rómába utazott, megkereste Pált a fogságban, és megismertette őt a részletekkel, sürgetve, hogy segítsen kivédeni azt. Nem csoda, hogy Pál elismerte őt "munkatársának".

Az ilyen odaszánás és határozottság ritkán ragyog fel drágakőként jelenlegi keresztyén környezetünkben. Ez, amit itt látunk, az "állhatatosságnak" olyan tulajdonsága, amilyet Isten keres az Ő sáfárjainál, 1Kor 4,2. Mennyire talál ma az Úr minket eltökéltnek az Ő szolgálatában?

Epafrásznak feltehetően bizonyos ideig várakoznia kellett Rómában, mielőtt visszatérhetett Kolosséba. Bizonyára elég sokáig ott volt ahhoz, hogy Pál észrevegye, hogy teljesen átadta magát az értük való imádságnak, 4,12-13. A Pál által itt használt szavak természete tárja fel ennek az embernek az igaz szívét. Nem volt neki elég, hogy csupán imákat mondjon el. Egy atléta minden erőkifejtését mutatta be, ahogyan harcolt Isten előtt őérettük, és küzdött, mintha vajúdna, hogy megőrizve és előre jutva lássa őket Isten dolgaiban. Magára vette annak felelősségét, hogy úgy támogatja ezeket a hívőket, mintha a létük függne az ő diadalától és győzelmétől Isten szentélyében. Epafrász megértette, hogy mire van szükségük, és nem akart nyugodni, amíg a cél biztosítva nem volt.

Te Isten imaharcosa vagy-e? Isten népe úgy tekinthet-e rád, mint aki buzgó vagy az értük végzett imádságos munkában? Biztosíts magadnak egyedül Istennel töltött zavartalan időt, mert tökéletesebb leszel imában a térdeiden, mint bármilyen más módon.

A "munkatársból" "fogolytárs" lett. Nem hagyhatta, hogy Pál egyedül hordozza a szenvedést - részt kellett vennie benne.