Több férfi is van az Újszövetségben, aki a Gájusz nevet viseli. Mindnyájan kiemelkedő keresztyén jellemmel rendelkező jó emberek. A feljegyzésekben túlságosan eltérőek ahhoz a feltételezéshez, hogy egy és ugyanazon személyről lenne szó, ezért úgy vesszük, hogy Gájusz, János apostol szeretett barátja nem azonos mással. Ez a rövid levél éppen azt mutatja be, hogy János menynyire elismerte, és mennyire tudatában volt annak a szolgálatnak, amelyet Gájusz végzett, mert annak hatása szerteágazó volt. János iránta való nagy szeretete annak nagyrabecsüléséből ered, amit Gájusz tett, valamint a férfi tulajdonságainak ismeretéből. Nem tehetünk olyat, amire nem vagyunk alkalmasak jellemünket és személyiségünket tekintve.
Jánost őszintén érdekelte Gájusz egészsége, 2a. v. Ő valamilyen ismétlődő gyengélkedéstől szenvedett, amely megtagadta tőle az erőteljes és aktív életet. Isten népe közül sokan fogadják el azt, amit a gyenge egészség jelent számunkra, ilyen Istentől jövő korlátozásnak. Kegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy ne engedjük meg az ilyen fizikai nyomorúságoknak, hogy eluralkodjanak életünkön, és megfosszanak bennünket attól, amitől jó dolga van a lelkűnknek Isten dolgaiban, 2b. v.
Gájusz szerette az igazságot, és fel volt készülve, hogy életét annak világosságában élje, megalkuvás nélkül, 3-4. v. Ez nem az a vakbuzgó önfejűség, hogy maradjanak úgy a dolgok, ahogyan mindig is voltak. Sokkal inkább az, hogy abban a szabadságban és erővel élünk, amelyre az Úr tesz képessé bennünket, hogy Őtőle tanuljunk, ahogyan gondosan hallgatunk az ő szavára. Ez az az igazság, amely "bennünk" van, és nem valamilyen dogma, amelyet aláírtunk. A valódi igazság mindig úgy változtatja meg az embereket, hogy Krisztushoz váljanak hasonlóvá, 2Kor 3,17- 18, és elhozza az igazi szabadságot, Jn 8,32.
Gájusz hűséges volt ahhoz a munkához, amelyet meggyőződése szerint tennie kellett, és tette is azt jól. Azok, akiket ellátott, Isten szolgáiként utaztak, akik szolgálatukban nem kerestek anyagi támogatást a pogányoknál, hanem inkább magánál az Úrnál, az Ő népén keresztül. Ez még ma is gyakorlat Isten szolgái körében, és nagy szükségünk van olyanokra, akik arra adják magukat, hogy befogadjanak és vendégül lássanak idegeneket. János megjegyzi, hogy amit Gájusz nyújtott, "Istenhez méltóan" cselekedte, 6. v. Krisztus szolgálatában csak a legjobbat érdemes tenni. Egyedül Ő méltó arra.