Skip to main content

01.03 Az ördög mesterkedései

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 2,16-17; 3,1-6

NYILVÁNVALÓ a kígyó szavaiból, hogy teljesen tudatában volt az isteni tiltó rendelkezés pontos kifejezésének. Látjuk, hogy pontosan tudta idézni azokat a szavakat, amelyeket Isten használt - „a kert minden fájáról", 2,16; 3,1, „bizony meghalsz", 2,17; 3,4, „amely napon" és „eszel arról", 2,17; 3,5. Következésképp olyasmit kérdez Évától, hogy vajon Isten mondott-e valamit, amiről ő tudta, hogy nem mondta Isten, 1. v. A Sátán (Jel 12,9) tudta, hogy Éva szükségszerűen negatív választ fog adni neki, de értelemszerűen bízhatott benne, hogy ezt cselekedve utalni fog a korlátozásra is, amelyet Isten felállított. Vagyis azt akarta, hogy Éva beszéljen neki a gyümölcsről, amelyet Isten megtagadott Ádámtól és tőle. Ilymódon idézte elő, hogy gondolatait arra irányítsa, amit Isten megtagadott tőle, elvetve ezáltal az első magvait a kételkedésnek Isten jóságát illetően.

Sajnos, Éva válasza az ördögi stratégia hatásos voltának világos jeleit mutatta. Amikor leírja Isten rendelkezését, elhagyja a „minden" és „bátran" szavakat, 2,16; 3,2, kisebbítve ezáltal a nagylelkű adományt. Ugyanakkor hozzátette minden felhatalmazás nélkül a következő szavakat: „azt meg se illessétek", 3,3, eltúlozva ezáltal azt a korlátozást, amelyet Isten előírt. A Sátán hamar kihasználta Éva gyanúját, hogy Isten talán nem volt olyan nagylelkű, mint amilyen lehetett volna. Azzal folytatta, hogy tagadta Isten igazságosságát, 4.v. és jóságát, 5. v. Mint azóta is olyan gyakran, az ördög tanítása az igazságnak és hazugságnak a keveréke volt. Először nyíltan ellene mond annak, amit Isten mondott, 4. v. Ebben hazudik. Ezután más magyarázatát adja Isten korlátozó intézkedésének, vakmerően Istennek tulajdonítva ugyanazt az önzést, amely az ő saját bukásához vezetett, 5. v. Volt azonban állításában az igazságnak bizonyos eleme, hogy meg fog nyílni a szemük, 7. v., és hogy olyanok lesznek, mint Isten, tudva, mi a jó és mi a gonosz, 5. v., 22. v. Amit Éva „látott", az látszólag csak megerősítette a Sátán érvelését, úgy hogy szakított és evett a gyümölcsből, 6. v. hagyva, hogy inkább a látszat vezesse, mint Isten szava.

A Sátán előtted is vádolhatja Istent, mint aki mást akar, mint ami neked a legjobb. Utasítsd őt ugyanahhoz a Személyhez és ugyanarra a helyre, ahova Isten utasítja őt, amikor a Sátán téged vádol Őelőtte - az Úr Jézushoz és a kereszthez.

1Móz.2. 16 És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. 17 De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
1Móz.3. 1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3 De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. 4 A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. 5 Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 6 Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
1Móz.3. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.
1Móz.3. 22 Majd azt mondta az ÚR Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: