Skip to main content

01.07 Nóé és a bárka

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 6,5-14; 7,1; 8,1-5

Csak ÉNÓK ÉS NÓÉ volt az a két ember, akiről a Szentírás azt mondja, hogy „Istennel járt", 5,22; 6,9. Énók „prófétált" arról az isteni ítéletről, amely utoléri majd az „istenteleneket" Krisztus második eljövetelekor, Júd 14. Nóé arról az isteni ítéletről „prédikált", amely az „istenteleneket „fogja sújtani a nagy özönvíz formájában, 2Pt 2,5. A vízözönnek ebben az eljövetelében, amely utolérte a mit sem sejtő embereket, találó előképet nyerünk az Emberfia eljöveteléről, Mt 24,38-39.

Nóé figyelemre méltó férfi volt. Közvetlen családját nem számítva egyedül állt ki az Istenért való bizonyságtételben. A társadalom körülötte „romlott" volt és „erőszakos", 1Móz 6,11-13. Isten azonban úgy látta, hogy Nóé igaz volt „ebben a nemzedékben", 7,1. Nóé helyesen mondhatta volna azt, amit Illés tévesen mondott - „csak én maradtam", 1Kir 19,10. Nem volt rejtett 7000! Micsoda pusztítást okozott a bűn. „Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva", 1Móz 6,12, és ez kiáltó ellentétben áll a korábbi megállapítással, „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó", 1Móz 1,31. Hatalmas nyomás lehetett Noén. Ő mégis másmilyennek bizonyult. Ellentétben például az uralkodó engedetlenséggel, 1Pt 3,20, négyszer olvassuk róla, hogy azt tette, amit Isten parancsolt neki, 1Móz 6,22; 7,5.9.16. Példája bizonyítja, hogy lehetséges szeplőtlen életet élni istentelen társadalomban. Pál írta: „Az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok", Fil 2,15.

A bárka áthaladása a vizeken előképet szolgáltat a keresztyén keresztségről, 1Pt 3,20-21. A keresztség természetesen az Úr Jézussal való azonosulásunk halálában és feltámadásában. Az elárasztott világ a maga gonoszságával, a mi megtérés előtti életmódunkat képviseli, és a megtisztult föld képviseli új életünket a Krisztusban. Az özönvíz teljesen elszakította Nóét a régi világtól, mert minden, amit ismert, teljesen elpusztult, 7,23. Ha meghalunk, eltemettettünk és feltámadtunk Krisztussal, keressük „az odafelvalókat", Kol 2,12.20; 3,1.

1Móz.6. 5 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. 6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. 7 És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. 8 De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. 9 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. 10 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. 12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. 13 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. 14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.

1Móz.7. 1 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
1Móz.8. 1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. 2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. 3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. 4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. 5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
Júd.1. 14 Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
2Pt.2. 5 És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
Mt.24. 38 Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. 39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
1Kir.19. 10 Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
1Pt.3. 20 A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
Fil.2. 15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
1Móz.7. 23 És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.
Kol.2. 12 Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
Kol.2. 20 Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
Kol.3. 1 Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,