Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 11,1-9.26-12,3

AZ 1MÓZES 11 sineárí emberekkel kezdődik, akik elhatározták, hogy építenek egy nagy várost és a végén egy olyan emberhez vezet el bennünket, aki hátat fordított egy városnak.

Az emberek minden tervükből kihagyták Istent, 3-4. v. Ábrám felkészült arra, hogy mindent Istenre bízzon, Zsid 11,8-9. Az emberek, arra törekedve, hogy a szétszóródást elkerüljék, 1Móz 11,4, elhatározták, hogy engedetlenek lesznek Isten parancsa iránt, amely arra vonatkozott, hogy töltsék be „a földet", 9,7: Ábrám, elhagyva Ur városát „engedelmeskedett" Isten parancsának, Zsid 11,8. Ezeknek a tetteknek a következményeként az emberek magukra vonták Isten ítéletét, 1Móz 11,7-9; miközben Ábrahám biztosította a maga számára Isten áldását, 12,2. Az övék egy város volt, „amelyet építettek az emberek fiai", 11,5: annak a városnak, amelyre Ábrahám tekintett, Isten volt az építője és készítője, Zsid 11,10. Az ő városuk sohasem készült el; „megszűntek építeni a várost", 1Móz 11,8: neki viszont Isten „készített" várost, Zsid 11,16.

Ők azt kívánták, hogy nevüket naggyá tegyék, 1Móz 11,4: neki Isten ígérte meg, hogy Ő fogja a nevét felmagasztalni, 12,2. Mai elmélkedésünkhöz kapcsoljunk három - Isten tekintélye elleni - vakmerő kihívást az Ószövetségben. (I.) Lucifer kijelentette törekvéset: „fölé helyezem ülőszékemet", Ézs 14,13. (II.) A sineári emberek elhatározták, hogy szereznek maguknak nevet, 1Móz 11,4. (III.) Aháb és Jezábel megkísérelte, hogy kényszerít minden térdet Izráelben, hogy meghajoljon Baál előtt, 1Kir 16,31-33; 18,4; 19,18. Ezek a vállalkozások mind kudarcba fulladtak. Lucifer a „sírgödör mélységébe" száll alá, Ézs 14,15. Az egyetlen név, amelyet a sineári emberek szereztek, a „Bábel" volt, vagyis a zűrzavar, 1Móz 11,9. Isten fenntartott magának 7000 embert Izráelben, akiknek térde sohasem „hajolt meg Baál előtt", 1Kir 19,18. Pál apostol másvalakihez irányít minket, Fil 2,9-10.

„Isten is (I.) felmagasztalta Őt, és (II.) ajándékozott neki oly nevet, amely minden név fölött való: hogy (III.) a Jézus nevére minden térd meghajoljon". A Sátán egyáltalán nem magasztaltatott fel; az Úr felmagasztaltatott! A sineári emberek csak olyan nevet szereztek, amelyet szégyellhettek: az Úr neve mindenek fölött való! A hétezer sohasem hajtott térdet a Baálnak; az Úrnak minden térd meg fog hajolni! Ne feledjük, hogy mindezt a megtiszteltetést olyan Valaki kapta, aki sok lépést tett meg lefelé „másokért", onnantól, hogy „Istennek formájában volt", „halálig, mégpedig a keresztfának haláláig", Fil 2,5-8 v.

1Móz.11. 1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 2 És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. 3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. 5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. 9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
1Móz.11. 26 Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. 27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. 28 Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. 29 Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. 30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. 31 És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. 32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban. 1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Zsid.11. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. 9 Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
Zsid.11. 10 Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
Zsid.11. 16 Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Fil.2. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Fil.2. 5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; 8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.