HA ÁBRÁM és Szárai világi házaspár lettek volna, nem kétséges, hogy elégedettnek érezték volna magukat, amikor „feljöttek" Egyiptomból, 1Móz 13,1. Emberileg szólva, végül minden jóra fordult. Megmenekültek a kánaáni éhínség következményeitől, 1Móz 12,10, javaik lényegesen megszaporodtak, 1Móz 12,16; 13,2, mindketten ép bőrrel megúszták, szabadok voltak és újra együtt lehettek. De mit éreztek? Az volt a feladatuk, hogy Isten bizonyságtévői legyenek; bennük kell, hogy megáldassanak „a föld minden nemzetségei", 1Móz 12,3. Bizonyságtételük azonban, már ami az egyiptomiakat illette, értéktelen volt. Isten szeretetteljes gondoskodásának következtében megmenekültek balgaságuknak teljes következményétől, de nem menekültek meg a fáraó jól megérdemelt szemrehányásától, 1Móz 12,18-20. A fáraó és emberei egyértelműen érezték, hogy már nem bízhatnak a pátriárkában és nem tisztelhetik: „elbocsátották őt", 1Móz 12,20. A Zsidókhoz írt levél írója Ábrámot és Szárait azok közé sorolta, „akikre nem volt méltó a világ", Zsid 11,38. Az 1Móz 12 végén azonban őket tekintették méltatlannak a világra!
Isten Szelleme elárul valamit Ábrám igazi gondolkodásmódjáról, hangsúlyozva az útvonalat, amelyet választott, 1Móz 13,3-4. Visszavonult egyenesen „oda, ahol először volt az ő sátora", „annak az oltárnak a helyére, melyet ott elsőben készített". Világosan látszik, hogy ezt cselekedve Ábrám elismerte: egyiptomi útja hiba volt. Azt biztosan megértette, hogy ha Isten képes volt megvédeni és biztonságba helyezni őt és Szárait Egyiptomban, bizonyára képes lett volna így tenni az ígéret földjén is! Ábrám bölcsen visszatért arra a helyre, ahol első hibáját elkövette. A teljes gyógyuláshoz az egyetlen út a bűnbánat és a töredelem. Az Úr azt ígéri az önfejű Izráelnek, hogy megadja neki „az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt", Hós 2,14. Vagyis vissza kell mennie, legalábbis szívben, az ígéret földjén elkövetett első bűne helyére, Józs 7,26, mielőtt helyre lehet állítani az Úr számára, Hós 2,14-22. A tévelygő hívőnek nyomon kell követnie visszaesését annak eredetéig, és ott megítélnie. Az Úr üzenete az efézusi visszaeső gyülekezetnek, hogy „térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd", Jel 2,5. Az Ő elvárásai nem változtak.
1Móz.12. 18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? 19 Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. 20 És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala. 1Móz.13. 1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba. 2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal. 3 És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között. 4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségűl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.
1Móz.12. 10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
1Móz.12. 16 És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
1Móz.12. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Zsid.11. 38 A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
Hós.2. 14 És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
Józs.7. 26 És nagy kőhalmot rakának feléje; megvan mind e napig. És megszűnék az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.
Hós.2. 14 És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. 15 És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. 16 És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé. 17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik. 18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. 19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. 20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; 21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. 22 És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
Jel.2. 5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.