Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 24,1-27

ENGEDVE Ábrahám parancsának, szolgája elutazott Náhor városába, 2-4.10. v. Ezt cselekedve az „úton", amelyre gazdája küldte, szüksége volt az Úr vezetésére; lásd 27. v. Vezetésért való imádkozása meglepően rövid és célirányos volt, 12-14. v. Kérésének alapja az a bizalom volt, hogy Istennek határozott akarata valósul meg ebben a dologban; „hogy azt rendelted legyen", 14. v. A menyasszony kiválasztása Izsák részére különösen fontos volt, mert ő általa folytatódik a választott leszármazási vonal. Mindemellett ne feledjük el, hogy a hívők között minden házasság úgy tekinthető, mint amely fontos az Úrnak. Milyen biztató dolog a fiatal hívő ember számára annak megértése, amikor Istennek az az akarata, hogy megnősüljön, vagy férjhez menjen, hogy az Úrnak mindig van egy „rendelt" partnere számára. Figyeljük meg ezzel kapcsolatban, hogy a Szent Szellem elénk hozta Rebekát két fejezettel az előtt, amelyben először találkozott Izsákkal, 22,23. Megnyugtató tudni, hogy az Úr a jövőnket is ellenőrzése alatt tartja. A fiatal, még nem házas keresztyén bízzon az Úrban és keresse az Ő vezetését.

Ilyen körülmények között a szolga igazolva látta, hogy kézzelfogható jelet és vezetést kérjen Isten akaratát illetően. Az elvárás, amit megfogalmazott, nagyon igényes volt; egy fiatal nőtől az, hogy egy korsóval elegendő vizet juttasson tíz fáradt és szomjas tevének, nem kis erőfeszítést igényelt, 19.20, a 10. verssel együtt. Amikor a körülmények egyértelműen arra utalnak, hogy Rebeka az, akit a szolga keres, őt álmélkodni látjuk, hogy „vajon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem", 21. v. Noha nyilvánvalóan örvendezett - mert éreznie kellett, hogy milyen gyorsan megkapta a lehetséges választ imádságára - bölcsen elővigyázatos is volt. Szükség volt még, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fiatal nő megfelelt-e az ura által megállapított követelménynek: „rokonságaim közé", 4.v. Enélkül Rebeka érkezését és kedvességét véletlennek kellett volna tulajdonítania, és nem Isten vezetésének. Meg kell tanulnunk, hogy önmagukban a körülmények nem jelentenek csalhatatlan vezetést Isten akaratával kapcsolatban; vö. Jón 1,3. Isten sohasem fog bennünket sem házasságban, sem bármi más dologban úgy vezetni, hogy olyasmit tegyünk, amely összeegyeztethetetlen Mesterünk tanításával!

Mi is legyünk bizonyságai a következő „ígéret igazságának: „Minden te utadban megismered Őt; akkor Ő igazgatja a te utaidat", Péld 3,6.

1Móz.24. 1 Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot. 2 Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá! 3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom. 4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak. 5 Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? 6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. 7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. 8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. 9 Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől. 10 És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába. 11 És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak. 12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. 13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. 14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal. 15 És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán. 16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve. 17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. 18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki. 19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek. 21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem. 22 És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany. 23 És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? 24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt. 25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van. 26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. 27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.