Az 1Móz 25 több ellentétet mutat be Izsák fiai között A megjelenésükben mutatkozó különbségtől függetlenül, 25. v.; vö. 27,11, van legalább négy fontos ellentét, amelyeket meg kell jegyezni. Ezek a következőkből adódnak:
(I.) Isten szándéka, 23. v. „Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót, vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon... megmondatott néki... A nagyobbik szolgál a kisebbiknek", Róm 9,11-12. Azt, hogy Isten Jákobot választotta, nem befolyásolta semmi őbenne lévő érdem, vagy Ézsauban lévő hiba; vö. 1Móz 9,26-27.
(II.) Életük eltérő útjai, 27. v. Jákob „szelíd" (héberül: tökéletes, ártatlan, egyenes) ember volt. Sátrakban lakott, ezáltal tanúsította, hogy vándor és idegen; lásd Zsid 11,9-10. Másrészt viszont Ézsau vadász volt; vö. 1Móz 10,9. Foglalkozását tekintve Jákob pásztor volt, inkább az állatok gondozásával, mint megölésével törődött, 31,38-40; 33,13. Figyeljük meg elismerő méltatását: „az Isten, aki gondomat viselte (szó szerint: pásztorolt), amióta vagyok", 1Móz 48,15.
(III.) Szüleik vonzalma, 28. v. Mind Izsák, mind Rebeka komoly emberek voltak, akik problémáikat az Úrhoz vitték, 21-22. v. Bár Isten megígérte Izsáknak, hogy magot ad neki, 1Móz 17,19, mégis, amikor Rebeka meddő maradt 20 éven keresztül, 20v. és 26. v. „könyörgött Izsák az Úrnak". Néha Isten késlelteti ajándékait, hogy a tőle való függésre tanítson bennünket. Míg Izsák és Rebeka egyek voltak az Úr iránti szeretetükben, szeretetük megoszlott a gyermekeik között. Egyformán kellett volna szeretniük fiaikat, miközben fel kellett volna ismerniük Jákob Isten-adta elsőbbségét. Ehelyett otthonukat megosztotta a részrehajlás és kivételezés, 28. v. Ézsau Izsák „fia", Jákob pedig Rebeka „fia", 27,5-6. Ez a nézeteltérés katasztrófát sejtetett.
(IV.) Az isteni dolgokhoz való viszonyuk, 29-34. v. Sok gyarlósága ellenére Jákóbé lett az elsőszülöttségi jog. Fontos volt a számára, valamennyi kiváltságával együtt. Ézsaú azonban könnyedén vette, és hajlandó volt könnyen és olcsón megválni ettől a kiváltságtól. „Istentelen" volt, „aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát", Zsid 12,16.
„Mire való" - mondja - ellentétben a Mk 8,36-tal. Mi hogy vagyunk ezzel? Az odafelvalókkal törődünk, vagy a földiekkel?
1Móz.25. 19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. 20 Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. 21 És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. 22 Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 24 És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében. 25 És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy daróc; azért nevezék nevét Ézsaúnak. 26 Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének. 27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. 28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. 29 Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, 30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. 31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. 32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? 33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. 34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget. 1 Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.
1Móz.27. 11 Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.
Róm.9. 11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, 12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
1Móz.9. 26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
Zsid.11. 9 Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. 10 Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
1Móz.10. 9 Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
1Móz.48. 15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
1Móz.17. 19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
1Móz.27. 5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon: 6 Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:
Zsid.12. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
Mk.8. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?