Skip to main content

01.20 Izsák megkísértése

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 26,1-33

NOHA Izsák tovább élt, mint Ábrahám, Jákob vagy József, életéről sokkal kevesebb van feljegyezve, mint az övékről. Valójában az 1Móz 26 az egyetlen olyan fejezet, amely kizárólag az ő tapasztalataival foglalkozik. A fejezet három eseményt jegyez fel.

(I.) Az éhínség, 1-11. v. Ez az Ábrahám napjaiban volt korábbi éhínséghez kapcsolódik, 1. v.; 1Móz 12,10, ezáltal hangsúlyossá válik, hogy Izsák pontosan ugyanolyan kísértésbe került, mint apja. Ábrahám elbukott a próbában, de őt főleg az engedelmesség jellemezte, 1Móz 26,5. Izsák követte apjának engedelmességét, mert azt tette, amit Isten parancsolt, 2.v. és 6. v. Sajnos a hit hiányában is követte apja gyáva félelmét és alattomos csalását. Izsák félelme teljesen alaptalan volt. Isten megígérte, hogy vele lesz, 3. v., így nem kellett volna félnie attól, amit az emberek tehettek volna vele, Zsid 13,14-15. A történet szerint senki sem próbálta meg Rebekát érinteni, noha a házaspár sokáig volt Gerárban, 8. v. Izsák tanulhatott volna apja hibájából, mert Isten korábban már bebizonyította, hogy Ábrahám csalása szükségtelen volt. Tanulunk-e mi mások hibáiból?

(II.) A kutak, 12-25. v. Ennek a szakasznak az alapján Izsák nevét kutakkal hozhatjuk összefüggésbe, ahogyan Ábrahámét az oltárokkal, Jákobét pedig az emlékoszlopokkal. Gérár pásztorai kétségbe vonták Izsák jogait azokhoz az új kutakhoz, amelyeket az ő pásztorai ástak, és ő visszavonult új legelőkre, 19-22. v. Tekintve az apjának tett felajánlást, 1Móz 20,15, Izsák jogot formálhatott arra, hogy ott lakjon Gerárban, ahol akar. Azonban, hogy elkerülje a hadakozást, lemondott jogairól. Ez alázat volt, nem gyengeség lásd 26,16. Az Úr azt kívánja, hogy Izsák példáját kövessük, odatartva a másik arcunkat, Mt 5,39, és vegyünk példát Őrőla, Lk 9,56. „A ti szelídlelkűségetek (nyájasságotok, belátásotok, engedékenységetek) ismert legyen minden ember előtt", Fil 4,5. Ahol az Úr érdekei forognak kockán, semmit sem engedhetünk, Gal 2; ahol a mi érdekeink forognak veszélyben, mindenben engednünk kell,1Kor 8 és 9.

(III.) A szövetség, 26-33. v. Abimélek, felismerve, hogy az Úr Izsákkal van, igyekezett megnemtámadási szerződést kötni vele; vö. 20.22-32. Valóban, „Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi". Péld 16,7.

1Móz.26. 1 Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba. 2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked. 3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak. 4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei; 5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. 6 Lakozék azért Izsák Gérárban. 7 És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgom ő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; gondolván: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú ő. 8 És lőn idő multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével. 9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan mondhattad tehát: húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta. 10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közűl, és bűnt hoztál volna mi reánk. 11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia. 12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr. 13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn. 14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok. 15 És mindazokat a kútakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel. 16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közűlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál. 17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék. 18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az ő atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az ő atyja. 19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott. 20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala ő vele. 21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé. 22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön. 23 Felméne pedig onnan Beérsebába. 24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. 25 Oltárt építe azért ott, és segítségűl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan. 26 Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból és Akhuzzáth az ő barátja, meg Pikhól az ő hadvezére. 27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közűl? 28 Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled, 29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. 30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának. 31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének ő tőle békességgel. 32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet. 33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.
1Móz.12. 10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
1Móz.26. 5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
Zsid.13. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. 15 Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.
1Móz.20. 15 És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.
1Móz.26. 16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közűlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.
Mt.5. 39
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
Lk.9. 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
Fil.4. 5 A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
Gal.2. 5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.
Péld.16. 7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.