JÁKOB reakciói arra a hírre, hogy Ézsau közeledik 400 emberrel, különös és szomorú keverékét mutatják az Istenbe és az önmagába vetett bizalomnak. Rebeka sohasem hívta vissza, 1Móz 27,45, minden oka megvolt tehát rá, hogy ellenséges fogadtatásra számítson. Ennek ellenére sem kellett volna megriadnia Ézsau jövetelének hírére. Tudta, hogy Isten már csodálatosan megóvta Lábán gonosz szándékaitól, 31,24.29. Ettől függetlenül is éppen most találkozott „Isten angyalaival", 1Móz 32,1-2, és mivel megnyíltak szemei, hogy lássa Isten seregét, nem kellett volna félnie Ézsau seregétől; vö. 2Kir 6,16-17. Mégis „igen megijedt", és minden lehetőt megtett, hogy kilábaljon szorongatott helyzetéből, 7-8. v. Miközben terveket szőtt, imádkozott, amelyben (I.) emlékeztette az Urat, hogy Ő juttatta a jelenlegi veszélyes helyzetbe, 9. v. (II.) rámutatott az áldásokra, amelyeket már kapott, amelyek önmagukban biztosítékot jelentettek a jövőre vonatkozóan, 10. v. és (III.) hivatkozott Isten kifejezett ígéretére, hogy jót tesz vele, 12. v. Imájának központjában egy csodálatosan tömör és jellegzetes kérés állt a szabadításért, 11. v. Minden rendben volt Jákóbbal, amíg Isten jelenlétében volt, de amikor onnan kikerült, úgy folytatta cselekedeteit, mintha sohasem imádkozott volna! Hajlandó volt „rábízni" útjait az Úrra, de nem volt hajlandó „bízni is" Őbenne, Zsolt 37,5!
Jákob ezután elhatározta, hogy „kiengeszteli" Ézsaut egy 580 állatból álló ajándékkal. Szolgalelkű üzenetei, 32,18; vö.: 4. v. nem voltak méltóak olyan valakihez, akinek Isten megmondta, hogy fivére fogja őt szolgálni, 25,23. Jákób valóban számított rá, hogy meglátja Ézsau arcát, 32,20, de szüksége volt rá, hogy először Isten arcát lássa meg, 30. v. Penúelnél Jákób „küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki", Hós 12,4. Megtanulta, hogy a „küzdöttél Istennel", azelőtt jön, hogy küzdöttél „emberekkel", 1Móz 32,28. Ragaszkodott Isten áldásához és megkapta, 1Móz 32,26.29. v. A reggel eljöttével azonban úgy folytatta, mintha Isten áldása nem nyújtott volna védelmet Ézsauval szemben, 33,1-3. Valójában Jákobnak minden terve szükségtelennek bizonyult, mert félelmei alaptalanok voltak, 33,4. Nemcsak, hogy látta Istent színről színre és megszabadult, 32,30, hanem látta Ézsau arcát is és nem szenvedett kárt, 33,10. Ne félj olyan dolgoktól, amelyek talán sohasem következnek be, ne aggódj olyan nehézségek miatt, amelyek lehet, hogy nem is léteznek, Ézs 51,13; Mk 16,3-4.
1Móz.32. 1 Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai. 2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak. 3 Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe, 4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig. 5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. 6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele. 7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá. 8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul. 9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: 10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. 12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt. 13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának: 14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost; 15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet. 16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között. 17 És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted? 18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk. 19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok. 20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte. 21 Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála. 22 Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén. 23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. 24 Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. 25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. 26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. 27 És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. 28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. 30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
1Móz.33. 1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé. 2 És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. 3 Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta. 4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.
1Móz.27. 45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
1Móz.31. 24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
1Móz.31. 29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
2Kir.6. 16 Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök. 17 És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.
Zsolt.37. 5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
1Móz.25. 23 És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Hós.12. 4 Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
1Móz.33. 10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
Ésa.51. 13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
Mk.16. 3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? 4 És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.