Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 37,1-36

A KESERŰ GYŰLÖLETET, amelyet József fivérei éreztek iránta, főleg ruhája és álmai váltották ki. Öltözete „cifra" volt (szó szerint: „végtagokig érő", azt sugallva, hogy befedte a csuklót és a bokát is), ami a különleges részrehajlás és megkülönböztetés jele volt. Ez testvéreinek azt jelezte, hogy „atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban", 4. v. Rákhel volt Jákob legszeretettebb felesége, 29,18, és József iránti egyedülálló vonzalma valószínűleg annak a ténynek volt tulajdonítható, hogy József őrá emlékeztette, mert mind Rákhelről, mind Józsefről azt olvassuk, hogy „szép termetű és szép arcú" volt, 29,17; 39,6. József két álma (a kettes szám itt a beteljesedés bizonyosságát vetíti előre, 41,32) csak tovább súlyosbította testvéreitől való elidegenedését, 5.8.11.19.20. v. József iránti ellenszenvüknek alapvető oka az irigység volt, 11. v. Micsoda rombolást végzett az irigység a történelem során! Ez volt az oka Kóré lázadásának, Saul kísérleteinek, hogy Dávidot megölje; hogy Dánielt az oroszlánok vermébe vetették; és emberileg szólva, Urunk keresztre feszítésének is. „Ki állhatna meg az irigység előtt?", Préd 27,4. József testvéreinek szívét a vele szembeni irigység teljesen megkeményítette. Miközben ő a kútban volt, ők „leültek kenyerezni", és noha látták „lelki szorongását... mikor könyörgött", nem hallgattak rá, 42,21. Érzéketlen közömbösségük közmondássá lett a későbbi nemzedékekben, Ám 6,6. Valóban, az irigység félelmetes dolog.

Az 1Móz 37 egy szomorú megjegyzéssel fejeződik be. Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomba, ahol egyetlen barátja sem volt az egész országban, nem volt nyelvismerete, 42,23 és nem volt az egyiptomiak számára elfogadható szakmája, 37,2; 46,34. Milyen haszna volt most az álmainak? István védőbeszédében az egész fejezetet röviden így foglalta össze: „A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba", majd hozzátette: „de Isten vele volt", Csel 7,9. „De Isten" - milyen csodálatos szavak! Az Úr munkálkodott József életében. Pontosan azt a tettet használta fel - amelyet testvérei úgy tekintettek, meg fogja hiúsítani álmait - hogy biztosítsa azok beteljesedését! József testvérei pontosan azt a dolgot segítették végbemenni, amelyet leginkább akartak elkerülni; vö. 1Móz 11,4b.8a. Később József megmagyarázta nekik: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten ezt jóra gondolta fordítani", 50,20. Az Úr képes felülbírálni az emberek gonosz indítékú cselekedeteit; lásd Ézs 10,5-7.

1Móz.37. 1 Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén. 2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. 3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki. 4 Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. 5 És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. 6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. 7 Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. 8 És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. 9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem. 10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig? 11 Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot. 12 Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék; 13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. 14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe. 15 Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz? 16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? 17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban. 18 Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik. 19 És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó! 20 Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 21 Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon. 22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához. 23 És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala. 24 És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. 25 Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba. 26 És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? 27 Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai. 28 És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba. 29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. 30 És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én? 31 Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet. 34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. 35 Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. 36 A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.

1Móz.29. 18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
1Móz.29. 17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala.
1Móz.39. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala.
1Móz.41. 32 Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
1Móz.42. 21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
Ám.6. 6 A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán:
1Móz.42. 23 És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
1Móz.37. 2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.
1Móz.46. 34 Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az Égyiptombeliek előtt.
Apcsel.7. 9 A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
1Móz.11. 4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
1Móz.11. 8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
Ésa.10. 5 Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom! 6 Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát. 7 De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.