Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 41,14-46

AMIKOR JÓZSEF a fáraó előtt állt, látnia kellett, hogy milyen kedvező helyzetben van ahhoz, hogy elintézze Potifár börtönéből való szabadulását. Az a sietség, ahogyan kihozták a börtönből, sejttette, hogy a fáraó nagy fontosságot tulajdonított szolgálatának, és a fáraó szavai elárulták, hogy József volt egyetlen reménye, 15. v. József ugyanúgy kívánta a szabadságot, ahogyan a fáraó kívánta álmainak magyarázatát, 40,14. Azonban ahelyett, hogy szabadságáért cserébe ajánlotta volna fel az álom megfejtését, tagadta, hogy bármilyen személyes képessége segítségével magyarázza meg a fáraó álmát, 16. v. Ahhoz ragaszkodott, hogy minden dicsőséget Istennek adjon: „Nem én, Isten jelenti meg"; vö. Dán 2,30. A pogány uralkodó megértette a helyesbítést, és később meg is adta azt a bizalmat Istennek, ami Őt megillette, 1Móz 41,39 vö.: Dán 2,30. Ne feledjük el, hogy semmink sincs, amit ne Isten adott volna, Jn 15,5, nem tehetnénk semmit, amire nem Isten tett képessé, 1Kor 15,10. Józsefet korábban azért vetették börtönbe, mert visszautasította az Isten elleni bűnt, 1Móz 39,9.20; most nem volt hajlandó olyan áron biztosítani szabadulását, hogy vétkezzen Isten ellen: megrabolja az Ő dicsőségét!

Bizonyságtétele, hogy Isten jelenti meg", igen jellemző volt rá, mert Isten neve gyakran hangzott el ajkairól - figyeljük meg a 7 feljegyzett esetet, 39,9; 40,8; 41,16.51-52; 42,18; 45,5-9; 50,24. Józsefnek állandó Isten-tudata volt. Nem tapasztalta Isten személyes megjelenéseit, amiben ősei részesültek, de mélységes Istentudata volt mindenkor. Ez jól magyarázhatja azt a tényt, hogy József története során sohasem ejtett ki egyetlen panasz-szót sem, bármilyen nyomorúságba jutott, és nem hullatott könnyeket szenvedésének sok éve alatt. (Az a hét utalás, amely a könnyeiről szól, már a felmagasztaltatása utáni történet része, 42,24; 43,30; 45,12.14; 46,29; 50,1.17.) Valóban boldog az az ember, aki mindig tudatában van Isten jelenlétének az életében!

Az a tizenhárom év, amelyet Potifár házában és a börtönben töltött, 37,2; 41,46, nem volt hiábavaló. Olyan évek voltak, amelyek felkészítették Józsefet az uralkodásra. Ezek alatt megmutatkozott hűsége, türelme és tehetsége, 39,4-6.22-23. Az elvet a Lk 16,10a állapítja meg. A jelen a mi „kiképzésünk az uralkodásra"!

1Móz.41. 14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöczből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne. 15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. 16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van. 17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján. 18 És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. 19 S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. 20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet. 21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék. 22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. 23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után, 24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem. 25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. 26 A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. 28 Ez az a mit mondék a Faraónak, hogy a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak. 29 Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban. 30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet. 31 És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz. 32 Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni. 33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé. 34 Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben. 35 És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg, 36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt. 37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak. 38 Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van? 39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. 40 Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. 41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. 42 És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába. 43 És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén. 44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén. 45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére. 46 József pedig harmincz esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét.
Dán.2. 30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.
Jn.15. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
1Kor.15. 10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
1Móz.39. 4 Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala.
1Móz.39. 22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ő általa történék. 23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.