Skip to main content

01.29 Amikor Jákob a halálán volt

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 48,1-22

JÓZSEF két fiát Jákób valójában örökbe fogadta, és leszármazottaiknak ugyanúgy teljes törzsi jogokat adott, mint az ő többi fiának, 5. v. A kettős rész az elsőszülött joga volt, 5Móz 21,15-17. Rúben Jákób természet szerinti elsőszülöttje elveszítette elsőszülöttségi jogát, amikor „beszennyezte apja ágyát" és az elsőszülöttségi jog Józsefre és fiaira szállt, 1Krón 5,1-2; vö. Ez 47,13. Jákobnak eredetileg az volt a szándéka, hogy Rákhel lesz egyetlen felesége, 1Móz 29,15-20, akkor pedig természetesen József lett volna elsőszülöttje. De a Lábán által elkövetett csalás megfosztotta Józsefet elsőszülöttségétől. Izráel szeme „meghomályosodott", és következésképpen látásra nem tudott különbséget tenni József két fia között, 48,10. Apjának szemei is homályosak voltak már, amikor ő eljött hozzá, hogy elvegye az áldást, 27,1. Történetesen mindkét férfi a fiatalabb fiúnak adta az áldást. Izsák azonban anélkül, hogy tudatában lett volna, míg Jákób nagyon is jól tudta, mit csinál, 48,14.19. „Hit által áldotta meg... Jákób a József fiainak mindenikét", Zsid 11,21.

Jákob korábban, amikor újra találkozott Józseffel, kijelentette: „Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat", 46,30; vö. 45,28. De Isten még nagyobb áldást tartott fenn számára, és most Izráel bizonyságot tehetett, hogy Isten legnagyobb várakozásait is felülmúlta: „Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom a magodat is", 48,11. Ez a vers összekapcsol bennünket az 1Kir 3,5-13-mal. Salamon értelmes szívért imádkozott, hogy képes legyen kormányozni Isten népét. Önzetlen imádsága megnyerte az Úr tetszését, és megígérte neki, hogy „amit nem kértél, azt is megadom neked, gazdagságot és dicsőséget". Valóban tehát, a mi Istenünk „véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük (Salamon), vagy elgondoljuk (Jákób)" Ef 3,20.

Izráel utolsó szavai között volt: „Én meghalok, de az Isten...", 1Móz 48,21; amely kifejezést később József is megismételte, 50,24. Zárjuk szívünkbe ma ezeket a szavakat, mert bizonyosságot adnak Isten jelenlétéről, amikor más szolgái elmennek a dicsőségbe. Sok olyan múltbeli ember emlékét őrizzük és tiszteljük, akiknek értékes segítsége már nem áll rendelkezésünkre; lásd Zsid 13,17. Maga az Úr azonban marad, „tegnap és ma és örökké ugyanaz", 8. v.

1Móz.48. 1 És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. 2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. 3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. 4 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. 5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 6 Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben. 7 Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton. 8 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? 9 József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. 10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. 11 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. 12 Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre. 13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá. 14 Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. 15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: 16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. 17 Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át. 18 És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz. 20 És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak. 21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. 22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
5Móz.21. 15
Ha valakinek két felesége van, az egyik szeretett, a másik gyűlölt, és szülnek néki fiakat, mind a szeretett, mind a gyűlölt, és a gyűlöltnek fia lesz az elsőszülött: 16 Azon a napon, a melyen az ő fiait örökösökké teszi a maga jószágában, nem teheti elsőszülötté a szeretettnek fiát a gyűlöltnek fia felett, a ki elsőszülött; 17 Hanem az elsőszülöttet, a gyűlöltnek fiát ismerje el, két részt adván néki mindenből, a mije van; mert az az ő erejének zsengéje, övé az elsőszülöttség joga. 18 Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:
1Krón.5. 1 Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai (mert ő volt az elsőszülött; mikor pedig megfertőztette az ő atyjának ágyasházát, az ő elsőszülöttségi joga a József fiainak adaték, a ki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy ők neveztessenek származás szerint elsőszülötteknek, 2 Mert Júda tekintélyesebb vala az ő testvérei között, és ő belőle való volt a fejedelem, hanem az elsőszülöttségnek haszna lőn Józsefé):
Ezék.47. 13 És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
1Móz.29. 15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? 16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. 17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala. 18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. 19 És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam. 20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.
1Móz.27. 1 És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
Zsid.11. 21 Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
1Kir.3. 9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
Ef.3. 20 Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
1Móz.50. 24 És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Zsid.13. 17 Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.
Zsid.13. 8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.