Skip to main content

01.31 Izráel Egyiptomban

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 1,6-14; 2,11-25

„ISTEN titokzatos módon cselekszik, hogy csodáit véghezvigye." Amint megkezdjük elmélkedésünket Mózes 2. könyvéről, a megváltás könyvéről, ezeknek a szavaknak az igazságával azonnal találkozunk. Izráellel kapcsolatban azt látjuk, hogy a tisztelet rabszolgasággá és megvetéssé változott. Minden visszájára fordult, mégis az 1. és 2. fejezet szomorú története mögött felfedezzük azt a bátorító igazságot, hogy Isten uralta a helyzetet. Az 1. fejezet 7. verse Isten Ábrahámnak, 1Móz 15,13-16, és Jákobnak, 1Móz 46,3, adott ígérete beteljesedését mutatja, de a 8. vers már mutatja a Sátán erőfeszítéseit is, hogy Isten céljait megakadályozza. Noha elnyomás következett, figyeljük meg a 12. verset: „De...". Az ellenség valójában ezt mondta: „el fogom pusztítani", Isten azonban ezt mondta; „mint a fövény", 1Móz 22,17.

A messiási leszármazási vonal elpusztítását célzó következő kísérlet, hogy a bábákkal minden fiú magzatot megölet, zátonyra futott a bábák határozottságán - akik félték az Istent - nem engedelmeskedtek a királynak, 17. v. Ezután jött a félelmetes rendelet, 22.v.

Isten egy családra irányítja a figyelmünket, amelyben megértették Istennek Izráellel kapcsolatos szándékait, 2,1-4. Egy fiú csecsemő! Micsoda probléma, micsoda kihívás a hitnek. A Zsid 11 mondja el nekünk, hogy Mózes szülei „hit által" cselekedtek, amikor rejtegették őt, azután pedig a kosárban a folyóba tették, 23. v. és ez valószínűvé teszi, hogy kijelentést kaptak Istentől a gyermekkel kapcsolatban, mert „a hit hallásból van", Róm 10,17. Látjuk még, ahogyan Isten gondoskodik, amikor a fáraó lánya magához veszi és gondját viseli a majdani szabadítónak, és a gyermek anyját szerzi meg szolgálónak, hogy Mózesról gondoskodjék és tanítsa, 2Móz 2,5-10.

Múlnak az évek és elérkezik a nap, amikor Mózes „hit által" (milyen jól tanította az édesanyja) lemond a királyi házban elnyert rangjáról és elfoglalja helyét saját népe között, 2,11-12, „inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást", Zsid 11,25. Egy elhamarkodott cselekedete miatt, 2Móz 2,11-15; Csel 7,23-29, Mózes elhagyja Egyiptom földjét, és Midiánba megy, ahol Isten 40 esztendeig tanítja, Csel 7,29-30. Miközben ő ott van, Isten mindent kézben tart, népéről nem feledkezik el, 23. v. „Meghallotta Isten... megemlékezett Isten... megtekintette Isten"', 2Móz 2,24-25; vö. 6,5. Ha „szem meg nem szánt téged", Ez 16,5, Isten szeme megszánt, és szövetségi hűsége mindenre biztosíték volt.

2Móz.1. 6 És meghala József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék. 7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország. 8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala. 9 És monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. 10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen. 11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt. 12 De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól. 13 Pedig kegyetlenűl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait. 14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenűl dolgoztatnak vala velök.
2Móz.2. 11 Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl. 12 Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba. 13 Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát? 14 Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog. 15 A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál. 16 Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait. 17 A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat. 18 Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek? 19 Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat. 20 S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret. 21 És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát. 22 És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön. 23 És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. 24 És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. 25 És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.