Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 4,1-31

ANNAK ELLENÉRE, HOGY ISTEN határozottan kijelentette, mit akar cselekedni, Mózesnek még kétségei vannak, és az 1. versben halljuk hitetlenségének kifejezésre juttatását. Isten azt mondta, hogy „hallgatnak szavadra", 3,18. Mózes azonban ezt mondja: „ők nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra". Valószínűleg a félelem ösztönözte erre a magatartásra. Isten nagyon kegyelmesen három jelet ad, amelyek alkalmazásával Mózes meggyőzheti a népet Istenük mindenhatóságáról. A jeleknek az volt a céljuk, hogy biztosítsák őket, hogy Isten küldte el szolgáját.

Sokféle elgondolás született már ezeknek a jeleknek a jelentéséről. Az elsővel kapcsolatban azt mondták, 2-4. v., hogy Isten a néptörténelmére gondolt. A bot hatalmat és tekintélyt szimbolizál. Isten azt mutatja, hogy Izráelt Ő tartja a kezében, ezért juttatta Józsefen keresztül a tisztesség és kormányzás helyzetébe; azonban jött egy idő, amikor másik uralkodó támadt (és mögötte a Sátán). El fog viszont jönni az az idő, amikor uralmuk helyreáll, és a Sátán hatalma megtörik. Fej lesznek és nem farok.

A másik jel, 6-7. v. javukra intő jel volt. Hogy Mózes és a nép fel ne fuvalkodjon, mert megragadja és ellenőrzi a kígyót, meg kellett tanulniuk, hogy belül romlott a szívük. Minden hatalom és érdem Istené.

A harmadik jelet, 9. v., akkor kellett bemutatnia, amikor az első kettőt elutasították. Ez az ítéletről beszél. A folyó volt Egyiptom élete, lásd Ez 29,1-12. Isten egy nemzet áldását (és az egyénét is) tragikus átokká tudja változtatni.

A 10. versben még működik a hitetlenség - „nem vagyok én ékesenszóló... én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok", ami lehet, hogy dadogást jelentett. Isten szelíden emlékezteti Mózest hatalmára a beszédet illetően, 11-12. v. Sokkal jobb, ha az Úr tanít és Ő ellenőrzi a nyelvet, mint az ékesszólás. Micsoda Ige ez a prédikátornak! Pál „nem ékesszóló beszéddel" akart hatni, meggyőzni hallgatóit.

Hasonlítsuk össze a 15. verssel a2Pt 1,21-et, ahol Péter azt írja, hogy „a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei". Ezt látjuk Mózes esetében, akinek Isten ezt mondta: „én leszek a te száddal".

A 31. vers megerősíti Isten szavainak igazságát, amely a 3,18- ban van, és az Ő közbelépése kiváltotta a nép imádatát.

2Móz.4. 1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr. 2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. 3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle. 4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében. 5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó. 7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste. 8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. 9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon. 10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell. 13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz. 14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. 15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek. 16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. 17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket. 18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel. 19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala. 20 És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. 21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. 22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. 23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. 25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! 26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért. 27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt. 28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala. 29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit. 30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt. 31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
2Móz.3. 18
És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
2Pt.1. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.