A CSAPÁSOK folytatódnak, és még ezekben is Isten hosszútűrése látható. Az a gyorsaság, amellyel a különböző csapásokat végrehajtotta, noha a fáraó kijelentései kétszínűek voltak, világossá teszik, hogy az ítélet az Ő „dolga". Az a tény, hogy csapások sorozatát mérte ki, és nem egyetlen rettenetes pusztítást végzett, mutatja, hogy ezek azt célozták, hogy a fáraót megtérésre indítsák, 2Pt 3,9. Ezt a hosszútűrést emeli ki a 9,20-21, de ahogyan ma is, csak kevesen hittek.
Az izraeliták védelme folyamatos a csapások alatt, és látjuk, hogy Isten annak megfelelően jár el, amit az jelent, hogy „az én népem", 9,13. Gyönyörű megjegyzés van a 10,23-ban: „Izráel minden fiának világosság volt az ő lakóhelyében". A sötétség mindenütt érezhető volt körülöttük, de közöttük világosság volt. Mi ennek a világosságnak „szerelmesei vagyunk", és noha „az egész világ a bűnök sötétségében leledzik", mivel mi az Ő népe vagyunk, miénk az írott Ige világossága, Atyánk szeretetének melege, a fényes és hajnali csillag ragyogása, és még az igazság napja is. Dicsőség az ő nevének!
A fáraó már alternatívákat is ajánlott Istennek népe érdekében kijelentett szándékaival szemben, 8,25.28. A 10. fejezetben két újabb kísérletet látunk a megalkuvásra: „menjetek el ti férfiak", vagyis hagyjátok gyermekeiteket az országban, 10-11. v. és „juhaitok és barmaitok maradjanak", vagyis vagyonotokat hagyjátok Egyiptomban, 24. v. Ezek a lehetőségek most is kísértenek. Némely hívő szülő mindent megtesz, hogy biztosítsa gyermekei előmenetelét a világban, gyakran szellemi jólétük árán is; megkérdőjelezhető erőfeszítéseket tesznek, mert azok haszonnal kecsegtetnek. Mennyire bátorító olvasni Mózes szavát: „egy körömnyi sem marad el", 26. v. vö. 9. v. Mivel Isten azt mondta, hogy „az én népem", a megváltás alapján, 8,23, a mi válaszunk az kell legyen, hogy „minden Teérted".
A történet folyamán a fáraó megkeményítette szívét Istennel szemben, 7,14.22; 8,15.32; 9,7.34-35. Mindez most érte el a csúcspontját azzal a megállapítással, hogy „az Úr megkeményítette a fáraó szívét", 10,27; vö. 4,21; 7,13; 9,12; 10,1; 14,4.8.17 (figyeljük meg az eltérő szóhasználatot), és Róm 9,17-18. A fáraó utolsó dacos megjegyzésével, 10,28. v., a kegyelem ajtaja bezárult.
2Pt 3. 9 Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
2Móz 9. 13 Ezután így szólt az ÚR Mózeshez: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé, és mondd neki: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
Róm 9. 17 Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön. 18 Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.