Skip to main content

02.05 A Vörös-tengernél

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 14,1-31
A 13. FEJEZETBEN Isten „kerülő úton vezette... a népet", 18. v. Meg kellett tanulniuk, hogy ez a kerülő út volt a „helyes út", Zsolt 107,7. Isten az Ő szuverén módján különösen veszélyes helyre vezeti őket. Ott a tenger, a fáraó és körös-körül a hegyek - be voltak kerítve, és Isten hozta őket ide. Igen, Ő tudta, hogy mit fog mondani a fáraó, 3. v. és mit fog tenni, 8-9. v. Izráel esetében, és a miénkben is a „vak hitetlenség bizonyosan tévelyeg, és hiába fürkészi az Ő cselekedeteit". Nem eléggé emelték fel szemüket, 10.v. Az ilyen hitetlenség megfoszt a bizalomtól és örömtől, és ebben az esetben félelemmel töltötte el a népet, 10. v. De a szélsőséges helyzetek a további szellemi nevelést célozzák. Tanuljuk meg tehát a következőket:

(1)  A szükséghelyzet a bizalmat célozza, 13-14. v.

„Megálljatok! és nézzétek." Mennyire nehéz az emberi természetnek, hogy ne tegyen semmit! De mit tehetett volna a Vörös-tengernél? Ki tudták szárítani a vizet, eltüntethették a hegyeket, legyőzhették az egyiptomiakat? Nem! Meg kellett állniuk, és hagyni Istent cselekedni.

(2)  Az Úr hűséges, 14. v.

„Az Úr hadakozik tiérettetek". Ez most nem Izráel és Egyiptom közötti harc, hanem az Úr és Egyiptom közötti, és Isten arra készül, hogy Egyiptom minden istene felett ítéletet tartson, 2Móz 14,4.17-18. v. Ennek békességet kell hoznia megzavart szívünkbe. „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében", Ézs 26,3! Asa király ezt mondta: „benned bízunk és a Te nevedben jöttünk" - igen, hogy egy óriási hadsereg ellen harcoljunk, 2Krón 14,11.

(3)  Isten felhatalmazása. Izráelnek el kell indulnia, 15. v.

Ez nem volt ellentmondásban azzal, hogy „megálljatok", hanem inkább annak volt a következménye. A lehetetlen lehetségessé vált. Ha Isten parancsol, Ő fel is hatalmaz. Nem tudjuk, hogy a tengeren keresztül vezető út rögtön készen volt-e, vagy akkor vált ketté, amikor mentek, de most már működött a hit. „Hit által keltek át a Vörös-tengeren", Zsid 11,29. Figyeljük meg, hogy az egyiptomiak is „megpróbáltak" így tenni, és elvesztek, 2Móz 14,23-28. A test számára ott nincs ösvény.

(4)  Isten védelme, 19-20.

Isten a népe és az ellenség közé áll. Hogy az ellenség elérje őket, Őrajta kell keresztüljutnia. Milyen biztonságban voltak, még akkor is, ha esetleg még féltek. Nem Ő mondta-e Izráellel kapcsolatban, hogy „enyém vagy"? Ézs 43,1.

2Móz.13. 18 Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.
Zsolt.107. 7
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
2Móz.14. 3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
2Móz.14. 8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal. 9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt.
2Móz.14. 10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
2Móz.14. 13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. 14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
2Móz.14. 4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
2Móz.14. 17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által. 18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.
Ésa.26. 3 Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
2Móz.14. 15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
Zsid.11. 29 Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
2Móz.14. 19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjök; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjök álla. 20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
Ésa.43. 1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!