Skip to main content

02.09 Izráel a Sinai hegynél

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 19,1-25

MOST egy nagyon fontos ponthoz érkeztünk Izráel történelmében (lásd az idő feljegyzését, 1. v.), ahol Isten kijelenti magát nekik, először is kegyelmében, azután pedig a törvény parancsolataiban. Mielőtt a törvény megjelent, a tökéletes kegyelem működött. Izráel zúgolódása eddig is hallható volt, de a kegyelem válaszolt rá. Most kinyilvánítják arra való hajlandóságukat és képességüket, hogy megcselekszenek mindent, amit Isten kíván tőlük, 8. v. Az 5-6. vers ígérete alá van rendelve annak, hogy „ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok", és ahogy olvassuk a kifejezéseket, megtudjuk, mi volt irántuk Isten szívében. Mennyivel jobb lett volna számukra, ha elismerték volna képtelenségüket, hogy megcselekedjenek mindent, amit tőlük követelnek, és hagyták volna magukat Isten kezében, hogy kegyelmes céljait megvalósítsa. Isten akarata azonban nem hiúsulhatott meg, és egy új korszakban, ahol a „kegyelem uralkodik", Péter beszél ezekről az áldásokról. Nem valósulhattak meg az emberi gyarlóság miatt, de egy mennyei nép osztályrészévé lesznek, amelyet elhívott „a sötétségből az Ő csodálatos világosságára".

Amikor Isten arra készült, hogy kijelentse törvényét nekik, az isteni hatalom rettenetes megnyilvánulásának voltak tanúi: „felhő homálya", 9. v., „vess határt", 12. v., „ne érintse azt kéz", 13. v., „mennydörgések, villámlások", 16. v. és „igen erős kürtzengés", 16. v. Mennyire ellentétes ez a 4. versben lévő gyengédséggel és meghittséggel, ahol ugyanez az Isten ezt mondta: „sasszárnyakon hordoztalak titeket és magamhoz bocsátottalak titeket". Mennyire szerette Őket!

A kegyelem eltávolítja a félelmet, amely abból a törvényből származik, amelyet nem tudunk megtartani, és elvitt bennünket a „Sión hegyéhez... a mennyei Jeruzsálemhez", lásd Zsid 12,18-22, a meghívással együtt, hogy „járuljunk hozzá igaz szívvel", Zsid 10,22. Hogyan lehetséges ez, hiszen Istenünk még mindig „mindenek bírája", Zsid 12,23. A Csel 7,38 mondja el nekünk, hogy a Törvényadó maga az Úr Jézus volt, és amikor a törvényt adta, tudta, hogy neki kell elszenvednie az átkot, ami annak megszegéséhez kapcsolódik, Gal 3,13. Saját áldott Személyében megszüntette a távolságot és a rettegést, hogy megváltottak (Gal 4,4-5) és megigazultak (Róm 6,20-21) lehessünk. Odajárultunk az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábel vére, Zsid 12,24. Nehogy megvessük Őt, aki szól. Inkább „legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel", Zsid 12,28. v.

2Móz.19. 1 Az Egyiptomból való kijövetel után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg Izráel fiai a Sínai-pusztába. 2 Refídímből indulva érkeztek a Sínaipusztába, és ott táboroztak; mégpedig a heggyel szemben vert tábort Izráel. 3 Mózes pedig fölment Istenhez, és a hegyről így szólt hozzá az ÚR: Ezt mondd Jákób háza népének, és ezt add tudtára Izráel fiainak: 4 „Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket. 5 Most azért ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. 6 És papok birodalma és szent nép lesztek.” Ezek azok a beszédek, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak. 7 Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. 8 És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak. 9 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és mindig higgyenek neked. Mózes elmondta az ÚRnak a nép válaszát. 10 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Menj el a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, mossák ki a ruhájukat, 11 és legyenek készen harmadnapra, mert harmadnap leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. 12 Vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek attól, hogy fölmenjetek a hegyre; még a szélét se érintsétek. Mindaz, ami a hegyet érinti, meg kell hogy haljon. 13 Ne érintse kéz, hanem kővel kövezzék meg, vagy nyíllal nyilazzák le. Akár állat, akár ember, nem maradhat életben. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. 14 Mózes tehát lejött a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossa ki a ruháját. 15 Azt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra, asszonyhoz ne közeledjetek. 16 És harmadnapon virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész táborbeli nép megrémült. 17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és megálltak a hegy alatt. 18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert az ÚR leszállt rá tűzben. A füstje úgy szállt fel, mint egy kemencéé, és az egész hegy rengett. 19 Amikor a kürtszó egyre erősödött, Mózes beszélt, és Isten hangosan felelt neki. 20 Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. Fölhívta Mózest a hegy tetejére, ő pedig fölment. 21 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre, hogy lássa az URat, mert sokan elhullnak közülük. 22 És a papok is, akik az ÚR elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR. 23 Mózes pedig azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, mert te intettél minket így: vonj határt a hegy körül, és szenteld meg azt! 24 De az ÚR azt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel, és Áron is jöjjön veled. De a papok és a nép ne törjenek előre, hogy följöjjenek az ÚRhoz, nehogy rájuk rontson. 25 Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.
Zsid.12. 18 Mert ti nem járultatok megtapintható hegyhez és lángoló tűzhöz, sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez, 19 trombita harsogásához és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, kérték, hogy ne szóljon hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni. 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: Megijedtem és reszketek. 22 Ti azonban a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez,
Zsid.10. 22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,
Zsid.12. 22 Ti azonban a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 az elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyben, Istenhez, mindenek bírájához, a tökéletes igazak lelkeihez,
Apcsel.7. 38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő igéket vett, hogy nekünk adja,
Gal.3. 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ –,
Gal.4. 4 Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Róm.6. 20 Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok. 21 De hát milyen gyümölcsöt hozott ez nektek? Olyat, ami miatt most szégyenkeztek, mert annak a vége halál.
Zsid.12. 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábelé.
Zsid.12. 28 Azért mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és így szolgáljunk Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel.