AHOGY OLVASSUK ezt a fejezetet, ne feledjük el a következő figyelmeztetést: „aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék", 1Kor 10,12. Miért van ez a szomorú és tragikus esemény elénk állítva? Hogy bemutassa, milyenek az emberek a testben. A test nem változott meg, noha ezek az emberek „látták az Izráel Istenét", és előttük volt „az Úr dicsőségének jelensége", 2Móz 24,10.17.
Micsoda ellentétben áll ez az előző fejezettel (2Móz 31). Ott olyan embereket látunk, akik mindent úgy cselekszenek, ahogyan Isten parancsolta, a bölcsesség Szelleme által, nem emberi elképzelés által vezetve. Itt testi vágyaktól vezetve látjuk őket, bálványt készítve, egy másik szellem által vezérelve. Milyen gyorsan történt a változás! Milyen ravaszul dolgozik a Sátán! A hegyen a Szent Sátor tárul elénk, mint a bevezetés előtt álló isteni rendszer része, míg odalent éppen a bálványimádás elemei kerülnek bevezetésre, és mohón utat tör magának az, ami az embernek tetszik, 2Móz 32,1-6. „Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek", figyelmeztet Pál, 1Kor 10,7.
Jegyezzük itt meg, hogy Izráelnek bálványimádásra való hajlama gyakran megmutatkozik történelmében, jelezve, hogy mindannak, amit ők ismertek, egy magasabbrendű kijelentése fogja csak majd biztosítani emelkedettebb hitüket.
Figyeljük meg Mózes bátorságát, amikor Isten előtt szembekerült ezzel a helyzettel. Bátran vitába száll Istennel, és ezt téve, nem a bűnös népre tekint, hogy megpróbáljon valamilyen alapot találni a bocsánatra. Hit által a saját ígéreteire emlékezteti Istent, és az egész ügyet visszahelyezi az isteni kézbe, az Ő hűségére és saját szavára hivatkozva, 11-13. v. Mózeshez szólva Isten ezt mondta róluk: „a te néped", 7. v. Nem, mondta Mózes „a néped", 12. v. Minden bukásukkal együtt még mindig az Övé voltak. Dicsőség Istennek, Vele való közösségünk nem a mi hűségünktől függ. Mózes Áronért külön is imádkozott, aki annyira gyenge volt és kudarcot vallott ebben az ügyben, 5Móz 9,20.
Ahogyan Lévi törzsét látjuk arra reagálni, amit Mózes mondott: „Aki az Úré, ide hozzám!", amint kardot fognak a lázadók ellen, akik közül néhányan saját rokonaik voltak, megemlékezünk az Úr Jézus szavairól: „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engem, nem méltó énhozzám", Mt 10,37.
1Kor.10.12 Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
2Móz.24.10 És látták Izráel Istenét, és az ő lábai alatt valami zafírfényű tárgy volt, olyan tiszta, mint maga az ég.
2Móz.24.17 Az ÚR dicsőségének megjelenése pedig olyan volt Izráel fiainak szeme előtt, a hegy tetején, mint az emésztő tűz.
1Kor.10.7 Bálványimádók se legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leült a nép enni, inni, és felkeltek játszani.
5Móz.9. 20 Áronra is igen megneheztelt az ÚR, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
Mt.10.37 Aki inkább szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám, és aki inkább szereti fiát és leányát, mint engem, nem méltó hozzám,